Első fejezet - Szabályok

Sziasztok! Itt is az első fejezet, ami igazából elég rövid, de a másodikat ma vagy holnap hozom is. Nos, örülnék néhány visszajelzésnek, komment vagy pipálás formájában. 
Jó olvasást! Hannah

                                 SZABÁLYOK

Felnyögök ahogy kinyitom a szemeimet, és egy ismeretlen helyen találom magamat. Sötét van, és hideg. A kezem még mindig fáj a kötéltől, a fejem pedig iszonyatosan hasogat a hosszas sírástól, és kiabálástól. Megdörzsölöm a szemeimet, hogy jobban láthassak a sötétségben. Észreveszem, hogy egy hatalmas ágyban fekszem, egy puha takaró alatt. De ez nem az én szobám. A takaró a másik oldalon is fel van gyűrve, és szívemhez kapok, ahogy a tegnapra gondolok. Elrabolt egy idegen férfi, ráadásul valaki másnak. És még esélyem sincs, arra, hogy valaki megtalál és eljön értem. A szüleimet nem érdeklem, a barátaimat pedig nem igazán zavarja, ha eggyel kevesebben vannak. 

Nyöszörögve ülök fel, a kezeim még túl gyengék ahhoz, hogy meg tudjak támaszkodni. A szoba forog körülöttem, mintha egy körhintában ülnék. 

Felszisszenek, ahogy a hideg padló hozzáér a lábamhoz. Próbálok tájékozódni a sötétben, s úgy eljutni az ajtóig. Sóhajtok, ahogy kezem érinti a kilincset, majd erősen lenyomom és résnyire nyitom az ajtót. A fény szinte elvakít, ami kintről hatol be a szobába. 

Óvatosan szétnézek, s mikor nem látok semmit óvatosan kiosonok. Tekintetem körbefuttatva megtalálom az ajtót, s csak reménykedem benne, hogy Harry van olyan idióta, hogy nyitva hagyja. Aha, nos tévedtem. 

Ráncigálom az ajtót, mintha attól bármi is megváltozna. Könnyek gyűlnek a szemembe, majd lassan csúsznak le az arcomon. Még egyszer utoljára az ajtóra csapok, mint egy őrült. 

- Hihetetlenül szexi vagy a pólómban. - Hallom meg a reszelős hangot. Harry. 

- M-Mi? - Értetlenül nézek rá könnyeim közt.

Fejével lefele biccent, mosolyogva, miközben megnyalja ajkait. Istenem! Amint lenézek, meglátok egy fekete pólót magamon, ami "kissé" nagy rám. Érzem, hogy elpirulok, zavaromban a pólót húzogatom. 

- T-Te... - Kezdem, de nem tudok több értelmes dolgot kinyögni. Hozzám... ért. 

- Nos, mivel te a kocsiban jól kiütötted magad az ellenkezéssel... igen. Én voltam. Meglepődök, hogy mennyire tudja, mire gondoltam, bár elég nyilvánvaló. - Te pedig... hacsak nem egy hülye szokásod az ajtó rángatás... szökni próbáltál. Vagy tévedek?
- Uh... én... én csak... tudod...

Várakozóan pillant rám, zöld szemei kissé elsötétülnek. Közelebb lép, centikre van tőlem, s számomra nincs menekvés. Egy kis tincs hajat teker az ujja köré, majd hagyja ellazulni, és lecsúszni. Mindeközben nem veszi
le rólam a szemét. Tartja a szemkontaktust.

- Ő nem lesz veled ilyen elnéző mint én, édes. Ha akar valamit tőled, megkapja. Így... vagy úgy... Mellesleg, a türelmem nekem sem véges.
- Én erre nem vagyok kész... - Suttogom, hisz nem vagyok biztos a hangomban.
- Ezért vagy itt. Hogy felkészülj.
- Én nem akarom ezt csinálni.
- Én is sok mindent nem szeretnék, mégis muszáj. Tudod, ilyen az élet. - Karját leengedi maga mellé, óvatosan elmosolyodik, gödröcskéi látszódnak. - Az embereknek szabályokat kell betartaniuk. Mint neked. És ha nem tartják be őket, nos... jobb esetben kirúgják őket... rossz esetben... az én esetemben... - Ujját elhúzza a nyaka előtt, teljesen nyugodtan, én pedig nyelek egyet. Tudom mire utal.
- A te esetedben viszont... fájdalmasabb, mint az enyém lenne. De, hogy ezt elkerüljük... figyelmesen hallgass végig, és jegyezd meg amit mondok. Ha ez meg van, tartsd be, oké?

Erőtlenül bólintok. Gondolni sem merek arra, milyen büntetést kaphat egy nő, ilyen emberektől.

- Nincs szökés, hiszti, segítségért kiabálás, öngyilkossági kísérlet, és a legfontosabb, hogy ha mondok valamit, hajtsd végre. Ezen alapszik az egész.
- És.. ha megtörténne bármelyik...
- Ha elszöknél, elkapnálak. Ha hisztizel, segítségért kiabálsz és nem hajtod végre azt, amit mondok, megbüntetlek. Ha megölöd magad, nos... Odaát találkozunk. - Durván, és idegesen vág közbe, szemében ugyanaz a szikra gyúl, mint amikor elrabolt. Félelmetes.
- Hogyan?
- Jól értetted. Ha nem juttatlak el élve a főnöknek, megszegem a 'parancsot'. Így tegyél bármit is. Úgy, hogy a tetteidnek következményei lesznek, Mels.