Harmadik fejezet - A tudtom nélkül...

Helo!
Az előző résznél nem voltatok aktívak, de ezt betudom a rövid résznek. Viszont most itt a teljes fejezet, tehát örülnék ha írnátok. :) Jó olvasást!
Hannah

                   A TUDTOM NÉLKÜL...


- Ssshh. Minden rendben. Csak egy álom volt. - Hallom Harry hangját, miután álmomban felsikítottam.

Természetesen Ő tettre kész volt, és magához húzott, hogy most megnyugtathasson.

- Figyelj, minden rendben, oké? - Mosolyog, majd végigsimít az arcomon.

Kissé beleborzongok az érintésébe, de gyengén bólintok. Túl kábult vagyok az ésszerű gondolkodáshoz. Túl kábult az álmom miatt. A rémálmom miatt. Amiben Harry is szerepelt.

- Beszélhetünk róla, ha akarod. - Sóhajt, amint észreveszi hogy kissé még remegek az álom hatására, és egy ideig még nem fogok visszaaludni.

- Nem. Határozottan nem akarok róla beszélni. - Csattanok fel, és elhúzódom az öléből.

Felnyögök, ahogy a tegnap belém helyezett tárgy újra megmozdul bennem. Erről meg is feledkeztem...

- Nem vehetnénk ki?

- Tegnap megmondtam mit gondolok erről. - Kuncog, én pedig morgok.

- Ugye nem gondolod, hogy ebben az egész hónapban bennem lesz ez a szörnyeteg! - Mondom, s a hangom lassan átcsap hisztérikusba.

- Nem. Tényleg nem így lesz. Vannak még ötleteim amivel megkönnyíthetem az érintkezést. - Mondja szemrebbenés nélkül, és visszahúz az ölébe. - De előtte...- Kezdi, s kezét végighúzza az arcomon.

Nevetést tettetve lököm el a kezét, majd komolyan nézek rá. - Kérlek, Harry. Kímélj meg ettől.

- Ugyan, Mels. - Mondja, és kiráz a hideg amikor azt mondja, "Mels". - Hallottalak álmodban és van néhány elméletem mit élhettél át.

Kissé elpirulok, és érzem ahogy a hő megemelkedik a hasamban. A képek előjönnek, ahogy küzdök az érintése ellen, de nem érek vele semmit. Ahogy meg akar csókolni, de nem hagyom neki. A düh, és csalódottság a szemében, mikor azt mondom, nem akarom hogy megtegye. A csillagok, amit a lehunyt szemeimmel láttam, mikor megérintett. Ahogy nyögtem, és élveztem az érintését... Mi a franc?

- Ez nem az... amire gondolsz. - Mondom, és biztos is vagyok magamban. - Továbbra sem akarom, hogy hozzám érj. Sem te, sem az idióta főnököd.

Kuncog, és érzem ahogy a mellkasa mozog, a hangos kitörésétől.

- Nos, én nem így emlékszem, Mel. Határozottan a tetszésedet mutattad ki. - Dörmögi mély, rekedtes hangján, majd egyik ujjával megböki az orrom.

Undorodva húzom el a számat, ahogy piszkos dolgok jutnak az eszembe, az ujja hatására. A szemembe néz, karjait szorosabban fonja körém, és felültet az ölében, hogy lovaglóülésben ülhessek rajta. A pokróc körém van tekerve, hogy eltakarja meztelen alsótestem.

Homlokát az enyémnek dönti, s úgy néz a szemembe.

- Miért nem hagytad, hogy megcsókoljalak?

- Mert nem akartam, hogy megtedd. - Válaszolok röviden, és elfordítom az arcomat.

Hümmög egyet, én pedig visszatartva egy nyögést, leszállok az öléből. Nem tiltakozik. Lefekszem, ő pedig ismét rám teríti a paplant. Érzem ahogy testével nekem simul, de nem törődöm vele, keményen szorítom össze a szemeimet. Koncentrálok, hogy felejtsek; a pihenés érdekében. Karja körém fonódik, arcát a hajamba temeti.

                                                       ***

Kinyitom a szemeimet, s kissé elvakít a hirtelen fény. Még észre sem vettem, hogy a szoba ilyen fehér. Fehér paplan, fehér falak, fehér függönyök, és fehér fény szűrődik be az ablakokon. Óvatosan nyújtózom egyet, majd felülök az ágyban. Ujjaimmal próbálom megszelídíteni a rövid, göndör hajamat, majd ásítok egyet.

Lassan mászok ki az ágyból, ügyelve arra, hogy ne mozdítsam meg magamban a kis tárgyat. A pokrócot továbbra is magamon tartom, hiszen alatta teljesen meztelen vagyok. Kiugrálok a konyha irányába, Harry-t keresve. Vennem kell egy zuhanyt. 

- Harry? - Mondom, hangom kissé gyenge. - Harry! - Ismétlem erőteljesebben, de nem kapok választ.

Megkapaszkodom az ajtófélfába, miközben felnevetek.

- A nagy és gonosz Harry elővigyázatlanul, egyedül hagyott? - Ismét felnevetek őrült stílusban, majd visszaugrálok a szobába.

A pokrócot lehúzom magamról, majd az ágyra teszem, s ráülök. Kissé szétnyitom a lábaimat, majd újra összecsukom. Lehunyom a szemeimet és sóhajtok.

- Ne ijedj meg a testedtől, Melody. - Motyogom, s újra kinyitom a szemeimet.

Szétnyitom a lábaimat, s kezemmel megpróbálom megtalálni a kis mütyürt, ami megakadályozhat a szökésben. Felnyögök, s lehunyom a szemeimet, ahogy végül érintem, s megpróbálom kiszedni az idegesítő tárgyat. Leírhatatlan, amit a kiszedése közben érzek, de hasonló mint legutóbb. Ahogy egyre kijjebb húzom az apró; vagy nem olyan apró tárgyat, elgondolkozom. Elég kellemetlen érzés volt ezt tenni, de talán még kellemetlenebb lett volna, ha ugyanezt Harry teszi meg, sokkal később. Bah.

Az érzés felülkerekedik rajtam, mikor végleg eltávolítom és a földre dobom az ismeretlen tárgyat. Hallom, ahogy lenyomódik a kilincs. Megugrok és magam köré tekerem a pokrócot, mikor Harry bedugja a fejét, majd teljesen besétál.

- Jó reggelt, drága. - Mondja rekedtesen, s közel lép hozzám.

Ösztönösen hátrálok, míg meg nem érzem a hideg falat magam mögött. Kellemetlenül érzem magam, ahogy ferde mosolyát villantja rám. Csapdába ejt a teste és a fal között.

- Mit csináltál? - Kérdezi hirtelen.

A hasam liftezni kezd, ahogy kicsit elhúzódik, kezével támasztja a falat. Dadogok, és motyogok, hogy kinyöghessek valami értelmeset. Figyelmen kívül hagy, majd fejét megfordítja, s a nemrég még bennem lévő tárgyra irányítja tekintetét.

- Azért vetted ki, mert készen állsz, ugye?

- Nem. I-I....idegesített. - Dadogom továbbra is. Így, hogy a fehérneműm és a nadrágom is a földön hever, nem érzem magam túlságosan magabiztosnak.

- Várj. Azért vetted ki, mert magadhoz nyúltál. - Kezdi vigyorogva, de folytatja is, mielőtt tiltakozhatnék. - Élvezted?

Ujjait lassan vontatja végig a karomon, amivel még mindig a pokrócot szorítom magam elé. Libabőrös leszek az érintésére, de lerázom magamról, s megrázom a fejemet. A göndör hajam az arcomba lóg, de nincs az az Isten, amiért elengedném a pokrócot.

- Én nem...

- Tudod, előttem nem kell titkolnod. Nem kell szégyellned. - Nevet, s a szemembe lógó tincseket a fülem mögé tűri, amiért kicsit hálás vagyok neki. - Apropó. Gondolom érdekel hol voltam reggel. - Mosolyogva kérdezi, én pedig bólintással jelzem az igazat. - Elhoztam a cuccaidat. Az összeset. Mindezek mellett az albérletedet hamarosan átveszi valaki más. Mi pedig utazunk. Mégpedig most. 

- M-mi? Ezt nem tehetted!

- Óh, dehogynem. - Szól közbe, én viszont meglököm a mellkasát.

- Nem, te ezt nem érted! Én nem mehetek el innen, én nem... nem fogok... küzdeni fogok. Kicseszettül nem fogom hagyni, hogy tönkretedd az életem! - Kiabálok rá, de Ő továbbra is a falnak nyom, szinte fájdalmasan.

- Csitt, és talán elfelejtem, hogy nincs rajtad fehérnemű ráadásul azt a szart is kiszedted az engedélyem nélkül. - Mondja, és túl nyugodtnak tűnik. - Nos, most menj és... zuhanyozz le. Oh, ha tíz percen belül nem mászol elő, én fogok bemenni érted. A ruháid az ajtó előtti kék táskában vannak.

- Rendben. - Motyogom, és nem ellenállok.

Szükségem van egy kis időre amit nélküle tölthetek, hiszen ha elmegyünk Isten tudja hova, elveszett leszek. S mindeközben azt is ki kell találnom, mit kezdjek ezek után... Amerikán kívül mást nem ismerek, és sokszor gondot okoz az itteni közlekedés is. Kínos...