Hatodik fejezet - Szökési kísérlet

                 SZÖKÉSI KÍSÉRLET

Az idő lassan telik, viszont úgy látom a többiek egész jól szórakoznak. Egy pincértől már több üveg alkoholt rendeltek, viszont a lányok nem ittak sokat, mindössze a fiúk poharából csentek pár kortyot. Tehát nekik kell visszaráncigálni ittas fiúikat. Azt hiszem Harry megszívta.

- Te nem kérsz? - Kérdezi Harry, úgy, hogy csak én halljam.

Megrázom a fejem. - Nem. Nem iszom alkoholt. - Úgy mondom, hogy csak Ő hallhassa. 

Felnevet, majd a fülemhez hajol. - Nem gondolod, hogy túlzásba viszed? 

Kérdőn nézek rá. - Mit? 

- Az ártatlanságot.

Fehér fogait megmutatva vigyorog, én pedig megforgatom a szemeimet.

- Veled ellentétben, én tudok szórakozni alkohol nélkül is.
- Ó igen? Pedig olyan feszültnek tűnsz.
- Tudod mit? Adjad!

Továbbra is vigyorog, miközben megragadja a teli poharát. Figyelmeztetés nélkül kikapom a kezéből és nagyot kortyolok belőle. Lehunyom a szemem, az ital nagyon égeti a torkom.

- Hohóó. - Nevet hangosan, látva hogy tényleg nem igazán bírom az alkoholt. Egyáltalán.

Igazából, ez is az egyik a bénaságaim közül. Még sohasem voltam részeg, és nem is ittam, csak  ünnepi alkalmakból. Karácsony, Szilveszter, születésnap...
A kezemben tartott poharat ismét a számhoz emelem, nagyot kortyolva belőle. Majdnem kiiszom a pohár egész tartalmát, viszont meglepő, hogy jobb íze van. Azt hiszem, talán az alkholtól nyert önbizalom vesz rá a tettekre, de mivel kimondom, már nem vonhatom vissza.

- El mehetek a mosdóba? - Kérdezem ártatlanul s közben leteszem a poharat.
- Nem tartom jó ötletnek.
- Azt, hogy kimenjek a mosdóba? - Húzom fel az orrom, majd köhintek. - Ne nevettess.

Idegesen göndör hajába túr, majd lehunyja szemeit. Még csukott szemmel is megtalálja a kezeimet, amik segítségével közelebb húz magához. Vagyis az ölébe. Meglepődöm, ahogy ujjaival beletúr a hajamba, s ezzel
oldalra dönti a fejemet, hogy a fülembe beszélhessen.

- Öt percet kapsz. - Sustorog, én pedig felkapom a fejemet.
- Lány vagyok. Öt perc alatt nem végzek.
Nevetve megrázza a fejét, majd ismét a fülemhez hajol. - Ha kapok egy puszit, tizenöt.

Rosszallóan nézek rá. Tíz percet ér neki egy puszi? Ajkaimba harapva fontolom meg az ajánlatot. Elég nekem tizenöt perc? Vagy hagyjam az egészet? 

- És... ha kettőt kapsz huszonöt...? - Kezdek alkudozni, de Ő csak megrázza a fejét.
- Nincs több ajánlatom. Egyenlőre.

Vonakodva teljesítettem a kérését, majd kiugrom az öléből, és a mosdó felé igyekszem. Pár pillanat alatt eltűnök a tömegben, majd szememmel egy hátsó kijáratért kutatok. Miután megtalálom, egyenesen oda sietek, sebesen kilépve rajta. Kevesebb mint tíz percem maradt. 
Kissé remegek, nagyon félek a lebukástól, viszont nem szaladhatok az utcán, túl nagy feltűnést keltenék a klubba érkezőknek. Sóhajtok, majd egy apró mosolyt erőltetek magamra. Ha minden jól sikerül, valahogy felhívom a szüleimet, hátha megbocsátanak nekem. Ha nem, akkor... fogalmam sincs mit teszek. Csak szabaduljak el innen!

- Hé. - Egy mély férfihang húz ki gondolataimból...