Második fejezet - Első lecke

Sziasztok, ismét!
Úgy döntöttem, ma hozom ezt a részt is. Itt már most 'csúnya' dolgok történnek, de nem kell félni nem erről fog szólni. Jelen lesznek benne hasonlóak, de nem végig.
Köszönöm a pipálást, és a hozzászólásokat. Továbbra is nyugodtan írjatok, vagy pipáljatok ;)
Holnap jelentkezem a következő résszel. Addig is, jó olvasást!
Hannah

                         ELSŐ LECKE


Két napja nem ettem és nem ittam. Legalábbis magamtól nem. Harry tegnap eléggé erőszakos stílusban ledöntött a torkomon két pohár vizet, és az ételt is megetette velem, nos... elég hatásosak a módszerei. Ettől függetlenül gyengének érzem magam, habár a kezem már nem fáj, ami jó hírnek mondható. Szintén jó hír, hogy Harry elég elfoglalt a laptopjával, én pedig ebben a két napban csak a szobájában kuksoltam. Szerencsémre leginkább este láttam, mikor álmosan bevágódott a szobába, és minden figyelmeztetés nélkül áthúzta a fején a pólóját, ledobta a földre, majd bevágódott mellém a paplan alá. A rossz hír pedig az, hogy hiányzik az életem. Igaz, nem élek a családommal, és a barátaimat sem érdeklem, de jobb mint félelemben élni. Akármi történhet. Szó szerint. Ezért is akarok minél hamarabb elmenekülni innen. Még nem tudom hogyan, de megfogok menekülni, mielőtt Harry olyat tesz, amit nem szeretnék.

Ajkaimba harapok, ahogy kintről zajt hallok. Nem tudom mire vélni a hangokat és csak reménykedem, hogy megúszom szárazon a mai estét. A takaró alá bújok, mintha az megvédhetne, és lehunyom a szemeimet, "ha én nem látlak te sem látsz" alapon. Halk szitkozódás szűrődik be az ajtón keresztül, majd egy hangosabb zörej. Gyorsabban veszem a levegőt és erősebben markolom a takarót. Hallom ahogy az ajtó megremeg, majd lenyomódik a kilincs. Egy kattanás jelzi, hogy Harry felkapcsolta a villanyt a szobában.

- Hé. - Hallom a rekedtes hangját.

Egy mozdulat, és a "páncélom" a földön landol, felfedve ezzel reszkető testemet. Félve nyitom ki a szemeimet, s látom ahogy fölém tornyosul mosolyogva. A kezei a háta mögött vannak, majd egy számomra ismeretlen tárgyat helyez az éjjeli szekrényre.

- M-Mi az? - Kérdezem, de már meg is bánom, hogy megtettem.
- Hamarosan megtudod. - Motyog, megnyalva ajkait.

Szemei sötétek, tekintete sejtelmes. A szívem gyorsan kalapál a mellkasomban, mikor a matrac besüpped; Harry leül az ágyra. Ösztönösen felülök, és megpróbálok minél messzebbre kúszni tőle. Felkiáltok, mikor az ágy támlájába ütközök, s Harry nagy kezei a csípőm köré tekerednek.

- Első lecke. - Mondja miközben kezeivel maga alá húz.

 Miután elengedte a csípőmet, kezeivel fölöttem támaszkodik, hozzám nyomja magát ezzel tartva egy helyben. Kezeimet kiszabadítom a teste alól, majd megragadom Harry vállát. Erősen tolom el magamtól, míg ő csak vigyorog gyenge próbálkozásomon.

- Eressz el! - Kiáltok rá, de esélytelen, hogy valaha is teljesíti a kérésemet.
- Nem, bébi. - Válaszol szemtelenül.

Kissé zihálok, ahogy kezei a pólóm alá kalandoznak, de ez nem jelenti azt, hogy nem próbálok kiszabadulni. Rugdosódom és ütögetem, de látszólag ez őt nem zavarja, leginkább csak élvezi a helyzetet.

- Nemrég azt mondtam, hogy engedelmeskedned kell nekem. - Áll meg néhány percre, hogy a szemembe nézhessen.
- Ez nem jelenti azt, hogy be is tartom. És azt sem, hogy bármikor taperolhatsz. - Motyogom, és a kezeit eltolom.
- Mmh. A főnök félreismert. Nem vagy te ártatlan. Sokkal inkább tüzes. - Kuncog, ahogy vergődöm alatta és megpróbálok kiszabadulni.

Kifejezem nemtetszésem, ahogy a hátára csapok, de meg kellene tanulnom, hogy nála ez nem ér semmit. Meg sem rezzen. Közben puha ujjai a hasamat simogatják, ami jó érzés lenne, ha nem ilyen helyzetben tenné. Ha nem így ismertem volna meg. Most inkább kelt bennem félelmet, mint hogy másra gondoljak.
Mire feleszmélek, szájával a nyakamnál mozog, puha csókokat hagyva a bőrömön.

- Ne mond, hogy nem tetszik. - Mormolja a nyakamba, én pedig sóhajtok.

Gyengéden szívja a nyakamat, és erősebben nyomja hozzám magát. Míg figyelemelterelő hadműveletként a nyakamat csókolgatja, megragadja a kezeimet, és a pólójával az ágy támlájához kötözi. Mikor került le ez róla?! Egy csókot nyom a homlokomra, majd ajkait az enyémekhez irányítja.

- Ne. - Mondom.

Értetlenül mered rám, én pedig sóhajtok egyet.

- Nem akarom, hogy megcsókolj.
- Rendben. - Motyogja idegesen, engem is meglepve. Elhúzódik majd, a szemembe néz. - Leveszed a nadrágod, és a bugyid magadnak, vagy tegyem meg én?
- M-Mi?
- Akkor majd én. - Vágja rá kuncogva, és időt nem vesztegetve kezdi lehúzni rólam a nadrágomat. Lábaimmal próbálom megrúgni őt, testemmel ellenkezek ellene. Talán elértem, hogy ne csókoljon meg, de úgy érzem itt jön még a java.

A lábaim fájnak, ahogy Harry leszorítja őket, erősen markolja a combom ami már szinte ég.

- Ne ellenkezz. - Motyogja, s lerántja a farmert a lábamról, és diadalittas mosoly terül szét arcán.

Ledermedek, ahogy a bugyim is a földön landol és nem bírom megállítani az arcomon elterülő pírt.

- Kérlek ne! - Mondom, a könnyek lefolynak az arcomon, hisz erősen feszíti szét a lábaimat.
- Nem kell félned, nem fog fájni. Épp ellenkezőleg. Nagyon is tetszeni fog, amit tenni fogok veled. - Motyogja, én továbbra is vergődöm. - Jobb, ha erősen kapaszkodsz. - Teszi hozzá, miközben ujjai lent matatnak. - Ja, bocs. A kezeid miatt ez nem megy. Sebaj.

Egyik kezével még mindig fogja a combom, de már nem szorítja; csak egy helyben tartja, hogy jobban hozzám férhessen.
Sikítok, ahogy ujját magamban érzem, főleg mivel hihetetlenül fáj.

- Mi? A-Azt hittem... azt hittem nedves vagy. De te... száraz vagy. - Ujja megmozdul bennem.

A hasamban forróságot érzek, a fájdalmam szertefoszlik és valami teljesen más veszi át a helyét. Nem igazán tudnám leírni mit érzek most, hiszen sosem voltam azon tinédzserek egyike, akik mindennap bulizni, pasizni jártak, és fiatalon megtapasztalták a testi örömöket. Én inkább tanultam, és próbáltam nem figyelni a szobatársam falain átszűrődő hangokra. Kellemetlen... 
Az egész érzésről csak annyit mondhatok, hogy ...uhm... jó. Egész jó

- Mi. Ez. ? - Kérdezem sóhajtozva, hiszen érzem hogy könnyebben mozgatja bennem az ujját.
- Sssh. Lazíts. Hagyd hogy... - Suttogva beszél, és látom rajta, hogy élvezi a helyzetet.

Az érzés egy pillanat alatt szertefoszlik, mikor kihúzza ujját. Gyenge lábaim remegnek, s egy panaszos nyögés hagyja el ajkaimat, érezni akarom újra. Míg nem figyelek Harry az éjjeliszekrényre tett tárggyal tér vissza, és ugyanoda illeszti, ahol előbb az ujja mozgott. Ismét nyögök, ahogy az a valami belém kerül, s Harry mosolyogva zárja össze a lábaim. Meglepődök, hogy elhagyja a szobát majd egy pokróccal tér vissza. Lefekszik mellém az ágyra, s közben kiszabadítja a kezeimet. Miután körbetekeri meztelen alsótestem a pokróccal, betakar minket a paplannal, és lekapcsolja a villanyt. Közel húz magához, fürtjei csikiznek. Próbálok megfordulni, de az az izé megmozdul bennem, így leállok a mozgással. Ismét érzem a forróságot gyulladni a hasamban, és azt a különös érzést, amit nemrég éreztem mikor Harry hozzámért.

- Harry. - Motyogom neki, Ő viszont csak kuncog. - Mi a fene ez?
- Segít, hogy ne legyen túl fájdalmas legelőször. Mert kedves vagyok. - A sötétben is látom ahogy vigyorog, és ez nem tetszik. - Mellesleg... jó szórakozás látni ahogy a tested minden mozdulatnál vonaglik, és többet akar. - Nevet tovább. - Viszont most aludj. Holnap megbeszéljük.

Egy puszit nyom a fejemre, majd karjait ellazítja körülöttem.

- Meg akarok fordulni. - Panaszkodom.
- Tégy úgy. - Morog.
- De... uh. Kérlek... K-K....Kivennéd?

Fogalmam sincs miért kérem ilyenekre, talán azért mert nem tudom hol van, vagy hogy hogyan vehetném ki, nem mellesleg Ő tette oda...
Karjai elengednek, érzem ahogy teste elmozdul az enyémtől, majd felkapcsolja a villanyt. Szemeivel álmosan pislog, sötét fürtjeit hátratolja a fején.

- Tehát, ha azt mondom megduglak most. Készen állsz rá? - Kérdezi, s akaratlanul is elpirulok attól, ahogy beszél.
- Jó ez így. - Vágom rá gyorsan, arra célozva; vegye úgy mintha nem is mondtam volna semmit.
- Én is így gondoltam. Most pedig aludj! - Mondja, s ismét lekapcsolja a villanyt, és elhelyezkedik mellettem.

Remegve fújom ki a levegőt. Mi történik velem? Talán semmibe vesznek a szüleim, és egy ideje én is őket, de még mindig emlékszem mit mondott anyám. Mindig emlékeztetett rá, hogy ne legyek könnyen kapható. Tartózkodjak az idő előtti szextől, és csak annak adjam oda magam, akit tényleg igazán szeretek. Erre most nyúlt hozzám egy olyan férfi, akit még nem is ismerek, ráadásul egy másik; még ismeretlenebb férfinek "készít elő".

Érzem forró leheletét, ahogy egyenletesen szuszog. Más esetben simán megszöktem volna azonnal, de mivel az a cucc bennem van, elárulnám magam, és az ajtóig sem jutnék el. Így lassan lehunyom a szemem, és hamarosan elalszok...