Negyedik fejezet - Heló Amerika, üdv... London?

Sziasztok!
Először is bocsánatot kérek az 'eltűnésemért' de sajnos nekem is elkezdődött az iskola, ráadásul itt a félév, stb. Azért remélem várjátok még a részeket, és továbbra is írtok néhány szót, és pipáltok. :) Hamarosan jelentkezem, addig is jó olvasást!
Hannah

         HELÓ AMERIKA, ÜDV... LONDON?

Megfogom a táskát ami az ajtó előtt van, és néhány szobába benyitva megtalálom a fürdőt. Gyorsan vetkőzöm le, hiszen csak a pólómtól és melltartómtól kell megszabadulnom. Szélsebesen bemászok a zuhany kabinba, s megengedem a vizet. Beállítom a megfelelő hőmérsékletet, s a táskából kivett tusfürdővel mosakszom. Igazából még sosem siettem ennyire, pedig ha vízről van szó, igazán lassú vagyok.

Gyorsan öltöztem fel, és sem sminkeléssel,  sem más piperecuccokkal nem húztam az időt. Csak megmosakodtam ahogy Harry akarta.

Ajkaimat harapdálom, ahogy a mosdókagylónak támaszkodom. Pár napja az életem normális volt. Unalmas, de normális. Most pedig, ahogy a tükörbe nézek, látom az arcomon a tiszta félelmet. Hamarosan pedig semmi támpontom nem lesz. Itt Amerikában még kiismerem magam (nagyjából), de ahova menni fogunk bizonyos szinten Harry és az idióta főnöke lesz az úr. A szökésem ott majdnem egyenlő a nullával.
Megnyitom a csapot, s vizet locsolok az arcomra. Nem mehetek el innen. Nem akarok... nem fogok. Lassan elzárom a csapot, majd kilépek a fürdőből.
Először Harryt pillantom meg, amint próbál a kilincsért nyúlni. Pár pillanat alatt végigmér tekintetével, csöndben és sunyin. Összehúzom magamon a pulcsit, és halkan megköszörülöm a torkom.

- Khmm. Bunkó.

Halkan felnevet, de mielőtt elsuhannék mellette, megragadja a csuklóm.

- Reménykedem, hogy nem csapsz jelenetet a repülőn. Értem ez alatt a szökési kísérleteket, és a segítségért kiabálást. Tudod Mels, nem szeretném hogy a barátaimmal való bulizási időnk helyett büntetnem kelljen téged. - Várakozóan pillant rám, miközben még egyszer végigmér. - Remélem értjük egymást. - Mondja végül, s elengedi a csuklómat.

                                                          ***

Könnyeim közt nézek ki az ablakon. Felszállunk. Ezt a küzdelmet elveszítettem. És vélhetőleg a többit is.
Erősen markolom az ülés karfáját, és mélyet sóhajtok, mikor a repülő elhagyja a földet. Mélyen, legbelül kibaszottul fáj. Zokogok, és kezemmel takarom az arcom. Mire feleszmélek, érzem, hogy Harry a combomra tette a kezét. Elhúzom a kezemet az arcom elől, s ránézek. Halvány mosolyra húzza telt ajkait, smaragd szemei kissé csillognak. Gyengéden megszorítja a combomat, majd elhúzza a kezét.

- Jó lesz végre újra otthoni körülmények között lenni. - Sóhajt, kicsit a távolba meredve. - Itt Amerikában nem igazán ismernek. Nem félnek tőlem.
- Miért? Félniük kéne? - Kérdezem, bár az ördögi vigyorából ítélve, ha eddig nem bántam meg; most meg fogom bánni, hogy feltettem a kérdést.
- Ha majd találkozunk a barátaimmal, mindent elfogok mondani. Mindent. - Nyomatékosítja mondanivalóját.

Nagyot nyelek, ahogy tekintetünk összetalálkozik. A rossz érzés eluralkodik felettem. Azt hiszem nem akarok találkozni a barátaival, de mint ahogy a repülőutat sem akartam; ezt sem úszom majd meg.

- Nem akarok velük találkozni. - Mondom, és kicsit kihúzom magam.
- Szívesebben próbálnád ki a számodra új hálószobát, ugye? Mert nekem megfelel. - Vág vissza kuncogva, nagy keze ismét a combomon landol.

Megrázom a fejemet, majd a kezét elhessegetve az ablak felé fordulok. - És... mégis. Hova a fenébe megyünk?
- Londonba. - Dörmögi alig érthetően.

Bólintok, és az esélyeimet fontolgatom. Egyszer már jártam Londonban, viszont azt nem mondanám, hogy mindössze öt nap alatt kiismertem minden zugát, és eligazodom, de reményem még van. A barátnőm bátyja ott él, és talán a hasznomra válhat a régen még idegesítő személy. Igaz, a barátnőm említette, hogy augusztusban nem lesz otthon, de szilveszterkor, legkésőbb januárban haza megy, ami számomra durván négy hónapot jelent. Pff.

Mire észbe kapok, Harry halk horkolását hallom meg, s a keze erősen markolja a combom.

- Hosszú út lesz. - Motyogom, és megpróbálok én is aludni.