A BANDA
- Ébredj. Hamarosan leszállunk. - Harry rekedt hangja hoz vissza a valóságba.
Ásítok, és miután megtörlöm a szememet, a kusza hajszálaimat próbálom elrendezni. Feljebb húzódom az ülésben, és kissé irritálva érzem magam, ahogy a zöld szempár minden mozdulatomat lesi.
Nem sokkal később már leszálltunk, és most már a csomagjainkat is kézhez kaptuk. Harry éppen telefonál, talán taxit hív.
A repülőtér előtt várakozunk az autóra, én a csomagomon ülök. Harry kezét a vállamon pihenteti, gyakran megszorítja azt.
- Alig várom, hogy megmutassam a házam. - Dörmögi mély, rekedtes hangján, amitől a hideg futkos a hátamon. Érzem ahogy gyorsabban szedem a levegőt kijelentésére, amitől a tegnapiak jutnak eszembe. Brr.
- És a várost megmutatod nekem? - Kérdezem, és a számra csapok, de már elkéstem. Nem tudtam leállítani magam.
- Nem lesz rá szükséged, Melody. Örülhetsz, ha párszor láthatsz bármi mást a négy fal helyett.
Újra nyelek, mikor a taxi megérkezik. Felállok, Harry megfogja a csomagokat és az autóba teszi. Beszállunk a taxiba, Harry pedig lediktálja a címet.
***
Akaratlanul is elmosolyodom, mikor végigvezet a házán, és mindent bemutat. Fura, hiszen minden olyan rendben van, mintha nem is egy zűrös férfi lakása lenne.
- Bejárónőd van? - Kérdezem tőle.
Megáll, a szemembe néz, majd bólint. - Igen. Van.
Lassan közelebb sétál, s mielőtt elfuthatnék előle, a karjait a derekam köré fonja.
- Ne menekülj el. Sok mindent nem tudsz rólam, közülük azt, hogy jó vagyok az "üldözősdiben". - Mosolyog, én pedig értetlenül pislogok rá.
- Gondolkodom rajta, hogy inkább itthon maradjunk-e. Annyira csábít az ötlet. - Suttog a fülemhez hajolva, ajkaival érinti a fülcimpámat.
Kezeit végigfuttatja a karomon, lassan. Gyengéden. Sóhajtok, ahogy kezét felviszi a hajamhoz, tekergeti a göndör tincseket, néha kissé beletúr.
- Harry. - Mondom, próbálom nem mutatni hogy teljesen furán érzem magam a közelségétől.
- Harry hagyd abba. Elég... uh.. lesz. - Folytatom, kezemmel megpróbálom eltolni.
- Nem. - Ajkait féloldalas mosolyra húzza, miközben nekem nyomja a csípőjét.
Meglepődök, ahogy ezt teszi, s testével a falnak szorít. Ismét érzem a forróságot a hasamban, ahogy Harry nekem dörzsöli magát. Az érzés olyan intenzív, csak azt veszem észre, hogy hangosan veszem a levegőt.
- Ez majdnem olyan jó érzés, mint amikor megérintettelek ugye? - Kérdezi, érzem hogy Ő is gyorsabban szedi a levegőt.
A forróság átterjed az egész testemre, nem vagyok képes gondolkodni. Eljött a pillanat, hogy már nem tiltakozom, csak halkan sóhajtozok, ahogy Harry ujjait végig vontatja az oldalamon.
- Kérdeztem valamit, és ha ezt teszem, elvárom, hogy válaszolj is. - Erősebben markolja a hajamat, kicsit meghúzza.
- Ughh.
Nem vagyok képes bármit is mondani, az érzés felülkerekedett rajtam. Azt hiszem ez túl sok nekem.
- Hát jó. - Mondja, miközben elengedi a hajamat, testét elhúzza az enyémtől ezzel a forróság szertefoszlik bennem. - Vegyél fel valami szexiset. Hamarosan indulunk, és bemutatlak a barátaimnak. Azt akarom, hogy szexis legyél, mikor találkozol velük. De a szabályok maradtak. Nincs sikítozás, és ellenszegülés, Mel.
Remegek, ahogy ezt mondja és elhagyja a szobát. Óvatosan lecsúszok a fal mentén, s leülök a hideg padlóra. Karjaimmal átölelem a lábam, ezzel nyugtatva magamat. Hagyom, hogy a hajam a szemem elé hulljon, ezzel takarva az arcom.
Valami szexiset. Azt akarom, hogy szexis legyél, amikor találkozol velük.
Lassan, nyugodtan fújom ki a levegőt, megpróbálok lehiggadni. Tulajdonképpen nem történt semmi. Csupán az előbb hagytam, hogy az elrablóm ismét hozzám érjen, és kicsit közelebb jöjjön... de tényleg. Ezen kívül semmi nem történt. És nem is fog. Csak ki kell bírnom januárig, és azután minden rendben lesz... remélem.
***
Magamat elnézve, az öltözékem inkább csinos, mintsem szexi. Egy fekete, vékony leggings takarja a lábaimat, egy piros rövid ujjú pólóval párosítva, amit egy fekete blézerrel takarok el. A cipőm pedig egy lapos topán. A rövid, göndör tincseimet két oldalról hátraszedtem, és hajgumival fogtam össze, de a hajam nagy része még mindig a vállamra omlik.
Nem bánthat, közterületen vagyunk. Ugye?
Kissé félve lépkedek Harry mellett, ahogy egy klubba tartunk. Előkelőnek tűnik ami be kell valljam meglep. Ahogyan az is, amikor megfogja a kezemet és rám mosolyog. Akárcsak egy elcsépelt romantikus filmben. Azt az apróságot leszámítva, hogy ott semmi helye a félelemnek, a szabadulás vágynak, és a főbb jeleneteket szerelemmel itatják át. Nos, itt nem.
- Srácok, Ő itt Mel, Mel, ő itt Louis, Zayn és Liam. - Mutat be a haverjainak. Vagyis, azt hiszem a bandatársainak.
Mindannyian üdvözölnek, miközben leülünk, s én is így teszek. Ahogy jobban megfigyelem őket, nem tűnnek ijesztőnek. Jó, talán egy sötét sikátorban nem szívesen találkoznék velük, de annyira nem vészesek. Néhány tetkó fedi a bőrük, és mindannyiuknak sötét a tekintetük. Akárcsak Harryé.
Emellett mindannyiuk mellett ott ül egy másik lány. A Louis mellett ülő lány félénken, de kedvesen mosolyog rám, míg a másik kettő nem zavartatja magát. Mintha misem történt volna, tovább beszélgetnek, bár nem is várom el, hogy máshogy tegyenek. Igazából nem is érdekel.
Kedvesen visszamosolygok a lányra, és megpróbálok nem törődni Harry karjával, ami a derekamra tekeredik.
- Na és Niall? Úgy tudtam ő is jelen lesz ma. - Jegyzi meg Harry, majd belekortyol a poharába, ami már megérkezésünk előtt oda volt készítve neki.
- Azt mondta, hogy van egy kis dolga. - Ránt vállat Zayn, és rávigyorog a rá csimpaszkodó viháncoló lányra.
- Sohasem végzi ő a piszkos munkát. - Rázza meg a fejét Harry, szorítása erősödik.
- Inkább örülj. Elengedheted magad. - Kacsint Liam, Louis pedig helyesel.
- Bizony. Fogadok, most ő sem melletted ülne.
Mélyet sóhajtok, ahogy Harry, Louis és a mellette ülő lány rám emelik tekintetüket.
- Ó, hát persze... - Dünnyögi Harry, és hátradől, így engem is magával ránt egy kicsit.
- Harry hagyd abba. Elég... uh.. lesz. - Folytatom, kezemmel megpróbálom eltolni.
- Nem. - Ajkait féloldalas mosolyra húzza, miközben nekem nyomja a csípőjét.
Meglepődök, ahogy ezt teszi, s testével a falnak szorít. Ismét érzem a forróságot a hasamban, ahogy Harry nekem dörzsöli magát. Az érzés olyan intenzív, csak azt veszem észre, hogy hangosan veszem a levegőt.
- Ez majdnem olyan jó érzés, mint amikor megérintettelek ugye? - Kérdezi, érzem hogy Ő is gyorsabban szedi a levegőt.
A forróság átterjed az egész testemre, nem vagyok képes gondolkodni. Eljött a pillanat, hogy már nem tiltakozom, csak halkan sóhajtozok, ahogy Harry ujjait végig vontatja az oldalamon.
- Kérdeztem valamit, és ha ezt teszem, elvárom, hogy válaszolj is. - Erősebben markolja a hajamat, kicsit meghúzza.
- Ughh.
Nem vagyok képes bármit is mondani, az érzés felülkerekedett rajtam. Azt hiszem ez túl sok nekem.
- Hát jó. - Mondja, miközben elengedi a hajamat, testét elhúzza az enyémtől ezzel a forróság szertefoszlik bennem. - Vegyél fel valami szexiset. Hamarosan indulunk, és bemutatlak a barátaimnak. Azt akarom, hogy szexis legyél, mikor találkozol velük. De a szabályok maradtak. Nincs sikítozás, és ellenszegülés, Mel.
Remegek, ahogy ezt mondja és elhagyja a szobát. Óvatosan lecsúszok a fal mentén, s leülök a hideg padlóra. Karjaimmal átölelem a lábam, ezzel nyugtatva magamat. Hagyom, hogy a hajam a szemem elé hulljon, ezzel takarva az arcom.
Valami szexiset. Azt akarom, hogy szexis legyél, amikor találkozol velük.
Lassan, nyugodtan fújom ki a levegőt, megpróbálok lehiggadni. Tulajdonképpen nem történt semmi. Csupán az előbb hagytam, hogy az elrablóm ismét hozzám érjen, és kicsit közelebb jöjjön... de tényleg. Ezen kívül semmi nem történt. És nem is fog. Csak ki kell bírnom januárig, és azután minden rendben lesz... remélem.
***
Magamat elnézve, az öltözékem inkább csinos, mintsem szexi. Egy fekete, vékony leggings takarja a lábaimat, egy piros rövid ujjú pólóval párosítva, amit egy fekete blézerrel takarok el. A cipőm pedig egy lapos topán. A rövid, göndör tincseimet két oldalról hátraszedtem, és hajgumival fogtam össze, de a hajam nagy része még mindig a vállamra omlik.
Nem bánthat, közterületen vagyunk. Ugye?
Kissé félve lépkedek Harry mellett, ahogy egy klubba tartunk. Előkelőnek tűnik ami be kell valljam meglep. Ahogyan az is, amikor megfogja a kezemet és rám mosolyog. Akárcsak egy elcsépelt romantikus filmben. Azt az apróságot leszámítva, hogy ott semmi helye a félelemnek, a szabadulás vágynak, és a főbb jeleneteket szerelemmel itatják át. Nos, itt nem.
- Srácok, Ő itt Mel, Mel, ő itt Louis, Zayn és Liam. - Mutat be a haverjainak. Vagyis, azt hiszem a bandatársainak.
Mindannyian üdvözölnek, miközben leülünk, s én is így teszek. Ahogy jobban megfigyelem őket, nem tűnnek ijesztőnek. Jó, talán egy sötét sikátorban nem szívesen találkoznék velük, de annyira nem vészesek. Néhány tetkó fedi a bőrük, és mindannyiuknak sötét a tekintetük. Akárcsak Harryé.
Emellett mindannyiuk mellett ott ül egy másik lány. A Louis mellett ülő lány félénken, de kedvesen mosolyog rám, míg a másik kettő nem zavartatja magát. Mintha misem történt volna, tovább beszélgetnek, bár nem is várom el, hogy máshogy tegyenek. Igazából nem is érdekel.
Kedvesen visszamosolygok a lányra, és megpróbálok nem törődni Harry karjával, ami a derekamra tekeredik.
- Na és Niall? Úgy tudtam ő is jelen lesz ma. - Jegyzi meg Harry, majd belekortyol a poharába, ami már megérkezésünk előtt oda volt készítve neki.
- Azt mondta, hogy van egy kis dolga. - Ránt vállat Zayn, és rávigyorog a rá csimpaszkodó viháncoló lányra.
- Sohasem végzi ő a piszkos munkát. - Rázza meg a fejét Harry, szorítása erősödik.
- Inkább örülj. Elengedheted magad. - Kacsint Liam, Louis pedig helyesel.
- Bizony. Fogadok, most ő sem melletted ülne.
Mélyet sóhajtok, ahogy Harry, Louis és a mellette ülő lány rám emelik tekintetüket.
- Ó, hát persze... - Dünnyögi Harry, és hátradől, így engem is magával ránt egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése