Hetedik fejezet - Majdnem...

- Hé. - Egy mély férfihang húz ki gondolataimból.

                          MAJDNEM...

- Egy ilyen szép hölgyike miért járkál egyedül, ilyen sötétben? 

Egy kéz tekeredik a karom köré; a férfi maga felé fordít. Fejemmel kissé előredőlök, hogy hátha néhány tincs az arcom elé hullik kisebb takarás reményében, de mivel a főbb tincseket hátrafogtam, ez nem lehetséges. Bátortalanul felnézek a vigyorgó férfira, akiből árad az alkoholszag. Arca borostás, a fogai kissé sárgák, s undorító vigyorra húzza a száját. 

- Kérem... - Kezdem, s a szabad kezemmel megpróbálom lefeszegetni a férfi ujjait a karomról. 

- Ugyan már, kislány. Ha már így összetalálkoztunk... miért ne mulathatnánk egy kicsit?

Kezei a derekamra terelődnek, és majdnem egyszerűen feltesz a vállára, hiszen az ittasságától eléggé instabil. Segítségért kiabálok, de egyszerűen betapasztja a számat a szabad kezével. Rugdosódok, és ütlegelem, de a férfi csak elindul, mintha nem is történt volna semmi. Hirtelen a férfi kissé megdől, és mindketten a földre esünk, s pechemre a nehéz férfi nagy testével rám nehezedik. Folytatom a kapálózást, ami most már a levegőért folyik, mikor észreveszem a vörös anyagot, ami elszínezi a ruhámat. A férfiból szivárgó vért. Felsikítok, de egy kéz eltakarja a számat, s mikor lenyugszom az ismeretlen kézhez tartozó férfi lelöki rólam az "elrablómat". Amint lekerült rólam, futásnak eredek, de az ismeretlen férfi ismét elkap, és egy kést nyom az oldalamhoz.

- Csak nyugalom. Harry hamarosan itt lesz, hogy hazavigyen.

A lélegzetem a torkomban akad, mikor felfogom a mondanivalóját. A félelem könnyei jelennek meg a szemem sarkában. Ha Harry megtudja, hogy elszöktem...

- Innen átveszem. - Hallom meg Harry hangját, mire a mögöttem álló fiú elhúzza a kést, s átlök Harry karjaiba.
- Óvatosan, haver. Elég ideges a kis csaj. - Jegyzi meg a sötét hajú fiú, de Harry rossz néven veszi a megjegyzését. Ahogyan én is.
- Tudom kezelni! - Csattan fel, majd engem elrángatva egy taxihoz mindketten bevágódtunk. 

                                                                   ***

Belül tombolok. Egy részeg fickó miatt az egész tervem tönkre ment. Ráadásul Harry semjózan. Nem tudom, hogy megúszom-e szárazon a napot. Émelygek néhány elmémbe lopózott lehetőségtől, úgy érzem bármelyik pillanatban kidobhatom a "semmit" a gyomromból. Mivel napok óta alig tudtam enni valamit, egyedül az ital tudna volna kijönni belőlem. Az égvilágon semmi más nem.

Harry ágyán összekuporodva várok Éberen figyelek minden hangot, megijedek minden egyes zördüléstől. Ha Harry nem csinál ki, akkor majd megteszik az idegeim. Ő éppen telefonon beszél valakivel, akivel el akarja hozatni a kocsiját a buli területéről. Egy halvány mosoly fut végig az arcomon. Hiszen, nem ő akart vezetni, így nem lehet olyan részeg, ha gondolt erre. Aztán, mikor az egész ház csöndes lesz és csak a légzésem, és a szívverésem hallom, rögtön lefagy a mosoly az arcomról. Ez a vihar előtti csend. Nos, ráhibáztam. Egy csattanást hallok, majd üvegszilánkok borítanak mindent a szobában. A következő egy puffanás, majd az én nyüszítésem következik. Egy szilánk a lábamba fúródik,nagy fájdalmat okozva ezzel. Nehézkesen felülök és látom, hogy a vérem elszínezi a fekete ágyneműt. Majd megpillantok, egy férfit. Rendkívül magas és vékony , fekete ballonkabátot visel, sötét kalappal, ami alól csak a felfelé görbülő száját látom. Magabiztosan kihúzza magát, és a kalap alól engem figyel. Végig engem nézve lépkedett az ágyig, nem törődve azzal, hogy szilánk állhat a lábába. Mikor megállt előttem nem kaptam levegőt, mire a férfi halkan felnevetett. Csettintett egyet, én pedig végre újra kaptam levegőt. Hogy csinálta?
- K-ki maga? - Préselem ki magamból a kérdést.
- A megmentőd.
Undorodó hangot adok ki, annak ellenére mennyire megijeszt ez a férfi. Nem éppen úgy tűnik, mint aki a megmentőm próbálna lenni. Sokkal inkább tűnik rossz fiúnak, mintsem jónak. Jobban megbíznék egy zsák krumpliban, mint ebben a férfiban. Vagy Harryben. Neki érdeke volt, hogy életben tartson. Akkor meg hol van?! 
- Maga ismeri Harryt? - A férfi bólint. - Ugye tudja, hogy ezért meg fogja ölni?
Hangos kacajba kezdett, majd mikor befejezte lekapta a kalapot a fejéről, hogy a szemembe nézhessen. Oh! Bárcsak ne tette volna! Ha lehet, még jobban megrémültem tőle. Sötét szemei a lelkemig hatolnak, úgy érzem átlát rajtam. Ráadásul az arcán sebhelyek virítottak, amiket késsel okoztak neki.
- Nem lesz rá ideje. - Válaszol egy vállrándítás kíséretében. - Míg mi itt beszélgetünk, ő a barátaimmal élet-halál küzdelmet vív.
Abban a pillanatban az ajtó zörögni kezdett, és tompa szitkozódások szűrődtek be.
- Nos, lebecsültem a kis barátodat. Na nyomás utánam! - Utasított a férfi.
Átfutom gyorsan a lehetőségeket. Elmegyek az ismeretlen és ijesztő férfival akinek bármi célja lehet velem, vagy Harryvel maradok, akinek saját érdeke is, hogy életben tartson. Azt hiszem ez egyértelmű.

A következő részt hamarosan hozom. Hannah