Kilencedik fejezet - Csábíts el...

Sziasztok!

Ez valamivel már hosszabb rész mint az előző kettő. Remélem tetszeni fog. Várom a kommenteket, hogy mit szóltok... :D 

Hannah

                        CSÁBÍTS EL...

Egész éjjel nem aludtam. Az agyam kattogott, és nem bírtam lenyugodni. Néha annyira beleőrültem ebbe az egészbe, hogy úgy éreztem minden egyes nagyobb levegővétel fájdalmat okoz. Harry elég idegesen vetődött mellém néhány óra múlva. Viszont egy szót sem beszéltünk. Ő megpróbált aludni én pedig forgolódtam. Nem tudom Ő mennyit aludhatott, de meglep, hogy előttem kelt.
Ismét sötétségben kelek fel, fogalmam sincs mikor aludtam el, de érzem, hogy fáradt vagyok. Ezek ellenére felkelek az ágyból, és kijutva a szobából felkutatom a konyhát. Belépve egy sürgölődő forgolódó testes hölgyet látok meg. Az étkező asztalt törölgeti, s az érkezésemre felkapja a fejét. Halvány műmosoly fut át az arcán, majd pillanatok múlva le is fagy.
- Ó, szivem te lennél az? Harry azt mondta, hogy készítsek neked reggelit, és végezz addig amíg Ő hazaér.
- Igen, ööh... Ő hol van? - Kérdezem, miközben leülök az asztalhoz. Harry említette, hogy van egy bejárónője.
- El ment, elintézni valamit, többet én sem tudok, édesem. - Válaszol kedvesen, majd letesz elém egy tál müzlit, tejjel és egy kanalat. - Remélem ez megfelel. - Teszi hozzá aranyos mosollyal.
- Köszönöm. - Mosolygok rá, és hozzáfogok a reggelimhez.
Közben elmesél néhány dolgot. Úgy látszik ez a hölgy mindent tud Harry ügyeiről. Meg sem kérdezte az egyik szobában kitört ablak ügyét. Egyszerűen elsiklott felette, összeszedegette a szilánkokat, kidobálta őket, és folytatta is a dolgát. Mintha ez olyan mindennapi lenne. De az ég szerelmére! Nem az!
- Sajnálom. - Motyogja a hölgy, Martha.
Tudom mire érti, de nem válaszolok. Fel kell fognom az új információkat, amiket Harrytől sohasem kapnék meg.
- Köszönök mindent, Martha. - Mosolygok hálásan. - Megyek felöltözök.
Martha visszamosolyog, majd elveszi a tányéromat és elmossa, én pedig elindulok a szobák felé.

Kilépek a szobából, és ismét Marthába ütközök. Kissé idegesnek látszik, de megpróbálja eltakarni egy halvány mosollyal.
- Harry már vár téged, édesem. Azt mondta ott, ahol tegnap voltatok lefekvés előtt.
Bólintok, majd a tegnapi szobába igyekszem. Az ajtó előtt mély lélegzetet veszek, s lenyomom a kilincset. A függönyök ki vannak húzva, és így sokkal otthonosabb mint amilyen tegnap volt. A tűz már nem pattog a kandallóban, de így sincs hideg.
Harry a kanapén ücsörögve vár rám, elgondolkozva. Lassan lépkedek el felé, majd amikor odaérek elé leülük. Az ajkaimat rágcsálom, míg meg nem szólít.
- Hogy van a lábad? - Kérdezi már majdhogynem kedvesen.
- Egész jól.
- Remek, akkor vissza is térhetünk oda, ahonnan az egészet kezdtük.
- Mármint? - Kérdezem értetlenül.
- Te tanulsz, én tanítalak. - Vágja rá egyszerűen.
A testem megmerevedik. Ó igen, a "tanulás". Erről az apró kis dologról meg is feledkeztem. Azért vagyok most itt, hogy Harry valamilyen újabb szexszel, vagy más dolgokkal kapcsolatos dolgot tanítson nekem, amit a főnöke akar.
- Csábíts el, Mels. - Hangja kemény, és reszelős. Hogy tessék? - Jól hallottad.
- Várjunk csak. Miért kéne ezt tennem?
- Hogy túléld az első napot. - Közli szárazon. Majd értetlen tekintetemet látva folytatja. - A te életed is veszélyben van, Mel. Ha nem tudod meggyőzni a főnököt a csáberőddel, akkor nos... nyekk. - Mondja, elhúzva az ujját a nyaka előtt.
Mély levegőt veszek, majd lassan fújom ki. Könnyek jelennek meg a szememben, kövér cseppek csurognak le.
- És mégis mit tehetnék? Másszak rád? - Kérdezem idegesen.
- Kezdetnek megfelel.
- Ughh Harry! Azt hiszed ez egy játék?
- Igen, Mel. Ez egy kicseszett játék. Te pedig nagyon béna vagy benne. Mégpedig azért, mert mindent túl komolyan veszel. És nem hagyod magad. Amióta elhoztalak makacs vagy, és szinte semmire nem vagy hajlandó.
- Mert nem vagyok egy játékszer amivel kedvedre játszhatsz! Ember vagyok. Nő. Vedd ezt figyelembe. Törékeny vagyok, érzésekkel.
- Ez itt a probléma. Irtsd ki magadból az érzelmeket, ahogyan én tettem. Hidd el, sokkal egyszerűbb.
- Ez a probléma veled, hogy nincsenek érzéseid. Az érzések teszik emberré az embert! Kíváncsi vagyok dobog-e még a szíved! - Csattanok fel, majd felállok és dühömben ráborítom az asztalt. - Remélem azért ezt még megérzed!
- Az istenit! - Ordít, és lelöki magáról az asztalt. Gyorsan kapcsolok, és elszaladok. Ki a szobából, bár fogalmam sincs merre. Ha megint megpróbálok elszökni előle, azt nem kenhetem rá senkire. Ha pedig a házban fogócskázom vele, hamar zsákutcába futok ebben a nagy házban. Az Ő házában, amit ismer.
Úgy döntök felszaladok a lépcsőn, és elbújok egy sötét szobában, és ha a szobákat egyenként nézi át, legalább lesz időm kitalálni, hogy mit kezdjek magammal és Harry haragjával.

Ahogy gondoltam, Harrynek elég nehéz dolga van, ha egyenként nézi át a  sötét szobákat. Én az egyik emeleti szobában vagyok leghátul. Összekuporodva a gardróbban. Nem tudom mit tegyek. Nem akarom Harryt az életemben, és a többi hülyeségét sem. Haza akarok menni az unalmas, de biztonságos életembe. Biztonságban akarok lenni. Távol Harrytől. Nagyon távol.
Összerezzenek, mikor meghallom a gardrób ajtajának zörgését. Ennyi volt. Viszlát nyugalom és magány! 
Harry sóhajt, mikor meglát engem. Kezével megfogja a karomat, és felhúz a földről. Úgy érzem magam mint egy gyerek, aki rosszat csinált, és most az apukája el akarja fenekelni. Ó ne!
- Harry... engedj el. Ez fáj. - Nyöszörgök.
Harry szótlanul megy tovább, magával vonszolva engem. A szoba széléhez érve keményen a falnak nyom, s testével a falhoz szorítja az enyémet. Testével teljesen az enyémnek nyomódik, a szoba hőmérséklete a magasba ugrik.
- Ha te nem, akkor majd én. - Suttogja csábítóan, miközben egyik kezét a falnak támasztja.
- Harry. - Nyavalygok, miközben érzem magamnak nyomódni a keménységét. Ajkai hirtelen megtalálják az enyémeket. Képtelen vagyok bármi ésszerűre gondolni. A szája puha és gyengéd, ettől függetlenül keményen és szenvedélyesen csókolja az ajkaimat. Kezeimmel a vállába kapaszkodok, és hagyom magam ellazulni az érzésben. A hasam bizsereg, és az érzés valami csodálatos. Harry szorítása enyhül, szinte teljesen elengedett a faltól, viszont a csípőjét még mindig nekem nyomja. Szabad kezével a hajamba túr, néha kicsit meghúzza. A másik kezével elengedi a falat, és megfogja a derekam. Érintése a pólóm alá vándorol, puha kezével simogatja a bőröm. Hangosan lihegek, és érzem, hogy mosolyog. Kezével a pólóm gombjait keresi, majd elkezdi kigombolni, bár egy kézzel nem igazán jár sikerrel, így egyszerűen letépi rólam a ruhadarabot. Visszahátrálunk a falhoz, és ismét változtat a kezei állásán. Az egyikkel a falat támasztja másikkal pedig megfogja a fejemet a tarkómnál. Testével újra a falhoz nyom, majd az ajkaink elválnak. Gyengéden jobb oldalra dönti a fejemet, hogy a nyakam bal oldala szabad legyen. Száját a nyakam egy random pontjára helyezi, és csókolgatni kezdi. Közben szinte észre sem veszem, hogy az egyik kezemmel Harry haját fogom, és a lábaimat Harry derekára fonom. Olyan érzés, mintha már régebben csináltam volna ilyen mozdulatokat. A testem, teljesen alkalmazkodik az Övéhez. Felszisszenek mikor Harry erőteljesen szívni kezdi a bőröm, és ezzel egy időben neki löki a hátamat a hideg falnak. Közben sóhajok, nyögések és lihegés hagyja el a számat. A kezemmel, mely Harry hátán csúsztattam végig, megtalálom a pólóján a bejáratot, puha bőréhez.
- Mels. - Sóhajt elválva a nyakamtól.
Csípőjével lök egyet rajtam, mire felnyögök, és ösztönösen végigkarmolom a hátát. A fények hirtelen felkapcsolódnak a sötét szobában, majd kinyílik az ajtó, és a sötét hajú férfi lép be rajta. Azt hiszem Zayn. Nagyot nyelek, miközben eltávolítom a kezeimet Harryről, és lábaimmal újra talajt érek. Harry szeme mintha villanna egyet az idegességtől, miközben hátranéz.
- Mi a fene?
- Bocs haver. Nem állt szándékomban megzavarni egy ilyen forró pillanatot... - Kezdi vigyorogva - De ez most fontos. - Kacsint végezetül.
Harry némán bólint majd visszafordul hozzám. Én még mindig lihegek, és az arcom lángol a forróságtól. Az összetépett pólómat szorongatom a mellkasomhoz, ami a Harryvel eltöltött pár percünk közben leesett a felsőtestemről. Elvigyorodik, majd közelebb hajol.
- Ezt majd még folytatjuk. - Kacsint, majd elhúzódik, és elindul Zayn irányába.
- Harry. - Motyogom de Ő nem figyel, hanem eltűnik Zaynnel együtt. Engem pedig itt hagy, egyedül a szapora légzésemmel, felhevült testemmel, összekuszálódott gondolataimmal, ráadásul eltépte az egyik pólómat. Egyszerűen lecsúszok a fal mentén, és összekuporodok, majd az arcomat a kezeimbe temetem, mintha ez bármit is megoldhatna.