Nyolcadik fejezet - Egy új világ

Helo! 

Itt is az új rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Ez a rész kicsit be fog vezetni Harry világába minket (tényleg csak kicsit, tovább húzva a titkok vonalát), és meg tudjuk miért történik a könnyen elhárított betörés. Ezelőtt viszont lesz egy brutális kényszerítés, amit elárulok, kínszenvedés fordítani, és olvasni is, de semmi pánik. Igaz, hogy nem hosszú viszont a kilencedik az lesz :) Azt valószínűleg jövőhéten hozom.

Hannah

                        EGY ÚJ VILÁG

Hirtelen ötlettől vezérelve kikapom a szilánkot a lábamból, és megcélozom vele a férfit. Minden erőmet összeszedve elsántikálok az ajtóhoz, és kinyitom. Harryt az ajtó betöréséhez készen állva találom, találkozva a düh és a meglepetés keverékével az arcán. Mikor felfogja a dolgokat, eltaszajt maga elől, és a ballonkabátos férfira mered. Harry gyors mozdulatokkal fölszed néhány nagyobb darab szilánkot, és megcélozza vele a férfit. Mintha csak dartsozna. Harry halálos pontossággal találja el a férfit, aki meglepetésében köpni nyelni nem tud. Csak összeroskad a földön. Harry ugyanolyan nem törődöm mozdulatokkal lépked el felé, mint ahogyan a férfi az ágyamhoz. Megdermedek, mikor felemeli a férfi fejét, és ököllel arcon vágja. Az kiköp egy adag vért, és fájdalmasan felnyög. 

- Beszélj. - Követeli dühösen Harry. - Ki küldött és miért? 

A ballonkabátos férfi felnéz, majd elvigyorodik. - Jó lenne tudni, mi?
Harry a dühtől felmordul, s egy szilánkot döf a férfi mellkasába. - A következővel levágom az ujjad, ha nem válaszolsz.
A férfi meg sem rezdül. A mosoly ott ül az arcán, s mintha egyre szélesedne. Ez igazán meglep, hiszen szilánkok állnak ki a testéből. Egyet én dobtam bele, a másikat Harry döfte bele, és sok kis darab áll ki a lábából. Ezek akkor fúródtak oda, mikor összeesett.
Teljesen mozdulatlan vagyok. A remegésemtől eltekintve. A szél befúj a kitört ablakon keresztül, ami még jobban "táplálja" a remegésem. Megijedtem. Mögöttem volt három brutálisan összevert holt férfi, az előttem lévőt pedig éppen próbálja megcsonkítani. A szemeim megtelnek könnyel, és könyörgök a testemnek, hogy ne roskadjon össze.
- Utolsó ajánlat. - Hallom Harry rekedtes hangját. - Beszélj, és épen juthatsz vissza.
- Tudod te mi az, hogy hűség, Styles?
- Ne terelj Blake. Csak mondj egy nyomorult nevet, és egy okot, az Istenit!
A férfi - Blake - élvezi, hogy felidegesítheti Harryt. Viszont Ő a türelme utolsó határán van. Látom rajta, még ha háttal is áll nekem. A teste megfeszül a dühtől, és a hangja is kemény. Mint a kő.
- Mert ha igen, jobb ha megjegyzed amit most mondok. Egy kis csaj nem állhat a főnök, és az alkalmazott közé. Soha. - Harry megmerevedik, Blake pedig egy üvegszilánkot húz a kezébe. - Soha. - suttogja újra.
A szilánkkal kissé megkarcolja Harry-t, majd sietős mozdulattal elvágja az egyik erét. Harry pedig hagyja elvérezni...

                                                                 ***

Sötétség borítja a látóterem, viszont már nem fázom. Azt hiszem egy másik szobába kerültem. Megtörlöm a szemeim, majd lehúzom magamról a takarót, amibe feltehetőleg Harry csavart. Lassan és kábán botorkálok el az ajtóig, majd a kilincset lenyomva, kilépek a folyosóra. Hirtelen csap meg a meleg, és a fény de nem törődöm vele. Hajt a vágy. Válaszokat akarok. Követem a meleget, abban a reményben, hogy majd ott megtalálom Harryt. Az egyik szobából a tűz ropogását hallom, a szobában pedig Harryt. Egy karosszékben ül, a tűzhöz közel. Kezeivel a combjára támaszkodik, a fejét előrehajtja.
- Harry? - suttogom, hiszen még nem vagyok biztos a hangomban. ki tudja mióta nem szólaltam meg. Órák óta.
Harry felkapja a fejét, majd kissé elmosolyodik. - Mels.
Kezével maga felé int, én pedig félénken sétálok felé majd megállok a széke mellett.
- Mi történt? Mi volt ez az egész? Ki volt ez a fickó? Na és a többiek? Miért akartak bántani? - Szakad ki belőlem az összes kérdés egyszerre.
Egy nagy sóhaj hagyja el ajkait, majd sorban kezdi elmagyarázni a dolgokat.
- Egy ellenséges kis csapat támadott ránk. El akartak vinni téged maguknak. Ez... egy hadüzenet lett volna. Ha ellopták volna azt, ami a csapatomé, azt megkeserülték volna. Igaz, emellett nem fogunk elnézni. Azért akartak bántani, mert van egy ellenségeskedés, amibe a haverjaimmal kevertük bele magunkat. Talán egyszer elmagyarázom... Viszont ez megmagyarázza amit az előbb mondtam.
- És a fickó?
- Ő... John Blake. Az unokatestvérem. Nos, volt.
- Mi? Hagytad meghalni? - Döbbenek le.
A lábaim alig akarnak megtartani. Hagyta, hogy egy rokona meghaljon? Ez beteges... és ijesztő. Harry unottan bólint, mintha ez mindennapi lenne. Mégpedig nem volt az.
- Ez megrémít téged? - Kérdi érzelemmentesen.
- Még jó hogy! Igen, Harry. Megrémít. - Könnyek gyűlnek a szememben. Szívesen sikítanék.
Kezeimmel keményen törlöm le a könnyeimet, és sóhajtok.
Harry szótlanul feláll, és magához húz. Meleg ölelésébe von, én pedig hagyom. Túl feszült vagyok ellenkezni. Ebben a pillanatban csak egyet akarok. Kifutni a világból, és sohasem visszatérni. Az egész nap felkavart. Először a részeg fickó, aztán a hülye ellenséges pasik. Túl sok rossz embert ismertem meg ebben a pár napban. És még hátra volt egy. Akinek köszönhettem az elrablásom. Akinek köszönhettem ezt a változást.
- Mennyi az idő? - Kérdezem kissé elhúzódva Harrytől.
- Hajnali négy. Menj, feküdj vissza aludni. Hamarosan megyek én is. - Mondja végigsimítva az arcomon. - Jó éjt.
- Oké. - Válaszolok, és elindulok vissza, a hálószoba irányába...