2014. április 30., szerda

Tizedik fejezet - Elterelés

Helo!
Bocsánat a késésért, de remélem tetszik! Jövőhéten hétvégén pedig jön a következő. :) 
Hannah 

                           ELTERELÉS

Az ajkaim még mindig bizseregnek az érzéstől, viszont akárhányszor átgondolom ezt az egészet, rossz érzés fog el. Harry egy rossz, gonosz ember, és nem lenne szabad, hogy az érintése így hasson rám. Egyáltalán, hozzám sem kellene érnie. És egyébként is. Mit gondolhat most rólam? Úgy olvadtam el az ölelésében mint egy darab vaj. Egy darab vaj a forró napsütésben... Jaj.

Harry már órák óta Zaynel tárgyal, és ahogy hallom, elég ingerült. Nem, nem hallgatózok, mégis, csábít a dolog, hogy néha el suhanjak az ajtó előtt, még ha csak fél szavakat is értek meg. Az ajtó hirtelen kivágódik, és Zayn lép ki rajta, Harryvel a háta mögött. Mind a ketten közömbös arcot vágnak, majd miután elköszöntek egymástól, Harry felém lép.
 - Beszélnünk kell. Mégpedig nem az eltépett felsődről. - Mondja halál komoly arccal.
Érzem, hogy az arcomat elönti a forróság, de a látszat kedvéért a vállamat megvonva bólintok.
- Ma este találkozunk a támadóink néhány társával. - Kezdi, én pedig továbbra is bólogatok. - És te is velem fogsz tartani.
- Hogy mi? - Kerekednek el a szemeim. - Majdnem elraboltak! Újra! Ki tudja mit csinálhattak volna velem? És te, vagyis ti, a markukba sétálnátok mi? Szó sem lehet róla! Határozottan ellenzem ezt az ötletet! - Förmedek rá, szerintem jogosan.
Harry halványan elmosolyodik, majd egy hajtincsemet az ujja köré tekeri.
- El fogunk menni. Nem mintha beleszólásod lenne. De, hadd előzzem meg az idegesítő dühkitörésedet azzal, hogy elmagyarázom.
Megforgatom a szemeimet, végül bólintok, jóváhagyva kérését. Nem mintha lenne beleszólásom...
- Zayn, és szerintem a vacsora meghívás egy elterelő hadművelet. Sokkal nagyobb biztonságban leszel velem ott, mint itt. Szerintünk egy újabb betörést terveznek, és a legjobb megoldás ha az orruk előtt fogunk téged elrejteni. Így tereljük el helyettük mi őket. - Vázolja a helyzetet Harry.
Lehunyom a szemem és sóhajtok, majd miután kinyitom a szememet, felnézek rá. - Van más választásom?
- Nincs - Kuncog.

Sohasem éreztem még így. Az ajkaim a rózsaszín rúzs alatt szinte kékek, a kezeim hidegek arcom pedig forró. A testem néha összerándul a hidegtől, miközben készülődök. Egy piros, hosszú ujjú felsőt veszek föl, és a mély dekoltázsát eltakarva egy fekete mellényt. Mivel vacsorázni megyünk, egy sötét szoknyát és nem olyan magassarkú cipőt veszek fel. Hajamat laza kontyba fogom, kiemelve a kerek, piros orcámat.
A tükörbe nézve mély levegőt veszek, majd kilépek a szobából. Ajtócsapódást hallok, és ijedten a hang irányába fordulok. Elmosolyodom, majd megrázom a fejem. Csak a szél. Hirtelen ötlettől vezérelve megpróbálom megtalálni Harryt. A szokásos helyén, a könyvtár szobában keresem először. Benyitok a szobába, s Harryt keresve körbenézek. Az ablakon beszűrődő homályos fény, halványan világítja meg a szobát. Belépek, s magam mögött résnyire hagyom nyitva az ajtót. A lábam a könyvespolchoz visz, amin akár több ezer könyv lehet. Mosolyogva nézek el néhány krimi és még több hivatalos könyv mellett, mikor az egyik könyv különösen felkelti a figyelmemet.
                                                   
                                                    FELJEGYZÉSEK

Látható a borítón kissé kopott, aranyozott betűkkel. Találomra kinyitom az egyik oldalon, és érdeklődve olvasok bele a könyvbe.
1992. Augusztus 10. 
Ma ismerkedtem meg az igazi veszedelemmel. Nincsen sem kardja, sem más fegyvere, mégis Ő a legveszélyesebb ellenfelem. Hosszú, göndör fürtjei a vállára omlanak, bájos mosoly ül az arcán, ami nem igazi. Sötét szemeivel csábítóan tud nézni, varázslatos. 
Hangokat hallok az ajtó felől, így gyorsan becsukom, majd elteszem a könyvet, és az ajtó irányába fordulok. Harry lép be az ajtón, sötét öltönyében, ajkain önelégült mosoly. Halványan elmosolyodok, mikor végignézve rajtam elismerően bólint.
- Hölgyeké az elsőbbség. - Mutat az ajtó irányába vigyorogva, én pedig elindulok.

Azt hiszem egyre idegesebb vagyok. Harry karjába kapaszkodom, miközben besétálunk az elegáns étterembe. Minden sötét, csak a gyertyák világítanak. Meglepődöm, hiszen rajtunk és a személyzeten kívül senki nincs itt. Eléggé fontos beszélgetés lehet, ha az egész éttermet kiürítették erre az alkalomra.
- Mire gondolsz most? - Kérdezi bizalmaskodva.
Megvonom a vállamat, és leülök a mellette levő székre. - Arra, hogy ennek rossz vége lesz.
Harry nevetve megrázza a fejét, aztán közel hajol a fülemhez. - Akarod tudni én mire gondolok?
Élesen szívom be a levegőt, majd aprót bólintok s oldalról Harryre nézek. - Arra, hogy letépem rólad a csinos ruháidat. - Vigyorog szemtelenül, és végigsimít a karomon.
- Harry! - Lököm el a kezét.
Nem tudom hogyan csinálja ezt. Most fognak tárgyalni a bandatársaival együtt az ellenséggel, Ő pedig teljesen nyugodt, még perverz megjegyzéseket is van ideje tenni. Én pedig tiszta ideg vagyok, pedig talán egész este nem fogok többet megszólalni...
- Hello. - Köszön Louis, s mögötte halvány mosollyal az arcán int a barátnője. Mindketten leülnek, s sorban érkeznek meg a többiek. Liam, Zayn és punk barátnője, és még néhány férfi, akiket nem ismerek. Mind barátságosak, és Harry is boldogan mosolyog még, tehát nem hiszem, hogy ők lennének az ellenséges banda.
- A főnök? - Kérdezi Harry rezzenéstelen arccal.
- Gondja akadt, azt akarja hogy ezt itt oldd meg. - Vonja meg a vállát az egyik férfi.
Harry bólint, s önelégült mosolyra húzódik ajka. Sötét ruhás férfiak lépnek be, szemüket sötét lencséjű napszemüveg fedi el.
Komoly arckifejezéssel ülnek le az összetolt asztalhoz, és napszemüvegeik alól figyelnek minket. Engem.
Harry kezét a combomra teszi, és bátorítóan megszorítja.
- Lám-lám. - Vigyorog már Zayn is.
Az egyik sötét ruhás férfi a napszemüvege alatt felvonja szemöldökét a homlokáig, majd elvigyorodik. Egy másik vadul pötyög a telefonján, és úgy érzem engem figyel.
- Van nálatok valami, ami a főnöké, fiúk. - Kezdi az egyik férfi.
- És most már nálunk is van valami. - Néz Liamre a férfi.
Viszont ő nem igazán idegeskedik, bárhogy kutat az emlékeiben, semmi sem túl fontos neki.
- Nálunk van anyád, és ha nem kapjuk meg amit akarunk, szenvedni fog.
- Feltámasztották anyám? - Kérdezi rezzenéstelen arccal.
Zayn és Louis elvigyorodik, de a sötét ruhás férfi eléggé meggyötörten néz. Éppen most árulta el magát, csak blöfföl.
- Na jó, elég ebből. - Áll fel egy másik férfi. - Ha ehhez vérontás szükséges, amondó vagyok, hogy ne húzzuk az időt. - S zsebéből előkerül egy pisztoly.
A testem lehűl, és csak bámulom az életveszélyes fegyvert. Mindenki előhúz egy-egy fegyvert, kivéve én és Eleanor. Még a punk lány is. Már mind felálltunk az asztaltól, s akinek fegyvere van, azt a másikra fogja, míg én Harry mögé rejtőzöm, az ingébe kapaszkodva. Egy puffanást hallok, majd sorozatban a többit, vér fröccsen mindenhova...
A vállamat megragadja egy kéz, Eleanor keze, s Louis felé húz, aki továbbra, is lő fegyverével, míg oda nem érünk hozzá.

- Megmenekültünk. - Mosolyog Eleanor, én viszont még mindig remegek. Úgy tíz perce még életveszélyben voltunk, most pedig biztonságban. Louis házában.
Leülök a kanapéra, Eleanor pedig rám nehéz és elmosolyodik.
- Egy pohár valamit? - Kérdezi udvariasan.
Megrázom a fejem, ő pedig mellém ül. - Minden rendben?
- Ez... uh. Új nekem. Nem szoktam hozzá. És nem is akarok. - Sóhajtok.
Eleanor felkuncog, mintha csak egy viccet osztottam volna meg vele, és a vállamra teszi a kezét.
- Megértem. Amikor én kerültem ebbe bele, majdnem szakítottunk Louval de...
- Várj. Ti... téged nem elraboltak? - A szemeim elkerekednek.
- Nem. De így sem volt könnyű. Fel kellett fognom, hogy a fiú akivel járok egy hidegvérű gyilkos. Nos, ez így kimondva elég keményen hangzik nem? De megszoktam. Louisért. Kettőnkért. - Elmosolyodik, majd bizalmaskodva közelebb hajol. - Egyébként nem hiszem, hogy szerencsétlennek kell tartanod magad. Elraboltak. Na és? Élsz vagy sem?
Megrázom a fejem. Úgy beszél mintha nem tudná, milyen céllal vagyok Harryvel. - Azt hiszem valamit nem mondott el neked Louis ezzel kapcsolatban.
- De drága, tudom. Mármint a tanár - diák részt. - Ellenkezik.
- Akkor nem értem, hogy lehetsz még így is ilyen... lelkes.
Elvigyorodik, majd megvonja a vállát. - Talán megkedveled.
Elhúzom a számat. Ha meg is kedvelném, mi értelme? A főnökük akar engem. Ráadásul muszáj arra emlékeznem, hogy a miénk nem kapcsolat. Ő elrabolt, és megfosztott a biztonságos élettől. Ráadásul olyan dolgokat kell tennem, amit nem akarok.

Harry pár órával később jelenik meg a ajtóban, óvatos mosolyra húzva a felduzzadt száját. Arca vörös az elkenődött vértől, ahogyan az inge is, a szeme alatt pedig fájdalmas véraláfutások vannak.
- Mi történt? - Lépek hozzá közelebb, és a hangom aggódóbb, mint kellene hogy legyen.
- Még mindig túlerő a három az egy ellen. Fegyver nélkül is. - Mosolyog. - Veled minden rendben? - Szemével teljesen végig mér, sérülést keresve. - Ha a hajad szála is meggörbül... - Kezdi, de felnevetek.
- Harry... a hajam alapból hullámos. - Kuncogok, Ő pedig fehér fogait megmutatva vigyorog. 

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!!! :))) Hamar kövit

    VálaszTörlés
  2. Imádom:D minnél hamarabb!

    VálaszTörlés
  3. Annyira brutal jooo *.*
    Imadom.
    Es ez a vegen. :-DDD
    Nagyon varom a kovit!
    ^_^

    VálaszTörlés