Tizenkettedik fejezet - "Osztálykirándulás"

Lady Gaga - Do What U Want

Helo

Ismét várom a véleményeket, kinek hogy tetszik ez a rész. :) A következőt egy hét múlva hozom! (Bocsánat a késésért)

Hannah

                   "OSZTÁLYKIRÁNDULÁS"

Az ajtó nyikorogva nyíl ki, majd Harry dugja ki a fejét mögüle. Miután Ő simán kiröhögött inkább sietősen otthagytam, és egy másik szobába rejtőztem el. Itt volt idő gondolkodni a történteken, és Harrynek is volt ideje lenyugodni. Mostanáig. 

- Tudom mivel engesztelhetsz ki. - Lép be az ajtón teljesen.

- Mi? 

- Nem kértél bocsánatot. 

Felvonom a szemöldököm. - Úgy volt, hogy nem kell. 

- Meggondoltam magam. - Von vállat, majd a falnak dől. Kezeit keresztezi a mellkasa előtt, s most veszem igazán észre ahogy kidudorodnak az izmok a bőre alatt. Halvány mosolyra húzódik a szája, miközben észreveszi, hogy bámulom. 

- Egy klubba akarunk elmenni a srácokkal, mivel a főnök üzleti úton van és azt akarta, hogy míg ő nem érkezik meg, ne tegyünk semmit anyám gyűrűje ügyében. Tehát elmegyünk kicsit. Úgyis elvagyunk maradva a "tananyaggal". Jobb szórakozva tanulni, mint bezárkózva a négy fal közé, ugye? Afféle osztálykirándulás szerűen. 

- Osztálykirándulás? - Ismétlem meg feldolgozva a hallottakat. 

Vigyorogva bólint, majd pár lépéssel közelebb jön az ágyhoz. - Haverok. - Újabb lépés. - Alkohol. - Ismét lép egyet, de a hangja a lépéseivel halkul, és bizalmasabbá válik. - Zene. Tánc.

A levegő megakad a torkomban, és érzem, hogy a hő elönti az arcomat.

- Nem. - Töröm meg a varázst. Harry értetlenül vonja föl a szemöldökét.
- Nincs nemleges válasz.
- Nincs? Akkor mi a francér kérdeztél meg.
- Úgy tudom így illik. - Jegyzi meg kuncogva.
Idegesen felülök és itt az idő, hogy most én keresztezzem a karomat a mellem alatt.
- Az illem szerint ha meghívsz valakit valahova, és a válasz nemleges akkor nem cipelheted csak úgy el. - Vigyorgok diadalittasan. Akár akarja akár nem, nekem van igazam.
- Francba az illemmel! - Morog, én pedig kuncogok. - Még jó, hogy nem önszántadból vagy itt...
Érzem, hogy a testemből elszáll az erő. Ez is igaz. Ami azt jelenti, hogy akármit is mond az illem, Ő most az emberrabló, és ha akarja ezt is megteheti, hiszen nincsen aki megvédjen, én pedig egyedül édes kevés vagyok...

A harmadik pohár italom után már kezdem jól érezni magam. A hangulat a tetőfokán van mivel nem csak én érzem magam ilyen hangulatban. Eleanor is feltűnően sokat kuncog, és a srácok is sokat vigyorognak. Harry viszont még túl józannak tűnik. Normális esetben azt gondolnám, hogy tervez valamit de most túl jó szórakozom Eleanorral ahhoz, hogy idegeskedjek emiatt. Ráadásul látszólag úgy tűnik jól megvan a barátaival, és megfeledkezett a reggeli beszélgetésünkről. Ismét kortyolok egyet az italomból, Harry pedig a karomnál fogva felránt a helyemről.
- Mi a fene, Harry?
- Gyere velem. - Vigyorog, majd maga előtt tol a tánctérre. Tehát nem felejtette el. Már csak az a kérdés, hogy mi a terve.
- Mire készülsz, Harry? - Kérdezem, ahogy a zene ritmusára kezdünk mozogni. Ajka kissé felfelé kunkorodik, és megvonja a vállát. Kezét a csípőmre teszi, miközben magához húz. A vállába kapaszkodom, és megeresztek felé egy szégyenlős mosolyt. Mintha csak elszállt volna az alkohol amit ma este megittam. Egy perc múlva megfordít, így háttal állok neki. Karjával átölel, ajkát a fülemhez emeli.
- Engedd el magad, érzem milyen merev vagy. - Mondja, túlharsogva a zenét.
Kissé ellazítom a vállamat, Ő pedig lejjebb húzza a pólót a vállamról. A józan eszem azt mondja, hogy szaladjak messzire, viszont a szívem kalapál, és dolgozni kezd a pár pohár erős alkohol. A harmadik után nem számoltam. A fejemet a kemény mellkasának döntöm, és érzem ahogy remeg a kuncogástól.
Egy újabb zene kezdődik, mire Harry maga felé fordít, és levigyorog rám. Kezével a fenekem fölött kalandozik, én pedig hol a hajába markolok, hol pedig a nyaka köré fonom a karomat. Forró testünk összeszorul, már nem a zene ritmusára mozgunk. Lassan táncolunk, mintha lassúznánk. Kezemmel lejjebb húzom a fejét, s a fülébe beszélek. 

- Ez volt a terv? Hogy leitatsz, és bármit megtehetsz velem? - Kérdezem túlharsogva a zenét. 

Ráérősen vállat von, majd a fülemhez hajol. 

- Nem itattalak le, Mels. Saját magadat itattad le. Én csak kihasználom az alkalmat. Hamarosan már nem tehetem meg ezt. - Motyogja, és megcsókolja a nyakam. 

Azt teszek amit csak akarok
Azt csinálok amit csak akarok a te testeddel
Azt teszek amit csak akarok
Azt csinálok amit csak akarok a te testeddel
Visszajöttem a klubból, felhajtom a feleseket, egyre kanosabb leszek
Nincsenek meghívók, ez egy privát parti
Azt teszek amit csak akarok
Azt csinálok amit csak akarok a te testeddel
Azt teszek amit csak akarok
Azt csinálok amit csak akarok a te testeddel
Fogjuk ezeket a gyűlölködőket és szétverjük őket
Aztán meg lefekszünk a hátsókertben és leszarunk mindent

Motyogja a dalt. Összerázkódom ahogy kiráz a hideg. Harry ajkát nézem, ahogy a dalszöveget mormolja. Hirtelen a látásom elmosódik, ajkam ketté válik. Egy pontra összpontosítok - jelen esetben Harry szemére - és megpróbálom összerakni a képeket. Homályosan, de látom, hogy Harry szeme közelebb kerül, majd a tekintetem levillan az ajkaira. Mielőtt a szánk összeérne megállok és ismét Harry szemébe pillantok. 
- Állj le... - Motyogok, Harry pedig a nyakamhoz érinti a száját. Csókolgatni és szívni kezdi a bőröm mire én nem bírom tovább és felnyögök. Testét erőteljesebben préseli hozzám, félek elveszti az irányítást. 
- Ha teszel is valamit, kérlek Ne itt. - Könyörgöm neki Ő pedig összeveti magában a lehetőségeket. Egy utolsó pillantást tesz fáradt arcomra, majd szótlanul a kijárat felé húz. 
- És a többiek? 
- Később. 

A házba érve a falnak lök, és megcsókol. Ajka finoman simul az enyémhez, és úgy érzem ez nyugodtabb mint amikor először csókolt meg. Szájának vodka és menta íze van, illata pedig a klub dohányos, alkohol teli illatával és az ő kölnijével keveredik. Egy percre elszakadnak ajkaink, Ő pedig felkap és felcipel a szobájába. Az ismerős selyem ágyneműbe zuhanok, aminek jellegzetes Harry illata van. Felkönyökölök a sötét szobában, majd egy kattanást hallok.
- Harry?
- Itt vagyok.
Ismét egy kattanás, halvány fény világítja be a szobát. Elmosódva látom Harry arcán a mosolyt, ahogy közelebb lép majd mellém fekszik. Ismét megcsókol, még gyengédebben s megsimítja az arcom.
- Le akarok feküdni veled, Melody. - Suttogja erősen artikulálva.
- Mi? Ma este? - Rémülök meg, majd megpróbálok ellenérveket felhozni. - Nem állok készen. És... nem a főnököd akarja velem... ezt?
Zöld szemében apró villanást látok, miközben testével fölém helyezkedik. Játékosan megpuszilja az orrom, majd az ágyneműhöz szorítja a kezem.
- Nagyon is készen állsz. A főnök pedig nincs itt. És azt akarja, hogy mindent tudj? Megkapja.
- Várj, Harry. Ugye ez nem arról szól, hogy nem akar semmit tenni a gyűrű ügyében?
- Egyáltalán nem. Sértő, hogy ilyet feltételezel rólam. - Apró puszit nyom a számra, majd jóváhagyásra várva néz rám.
Sóhajtok, majd lehunyom a szemem. - Félek ettől. Semmit sem így képzeltem el. Azt hittem, hogy olyan valakivel teszem ezt akit szeretek. Azt hittem teljes tudatomnál leszek, és minden tökéletes lesz.
- De belül ugye tudtad, hogy valószínűleg nem így lesz?
- Igen, Harry. Igazából sejtettem, de reménykedni lehet nem? Ha hiába is, a remény mindig ott lesz. - Motyogom.
Ez így is volt mindig. Amikor eljöttem a szüleimtől, az elrablásom napjáig reménykedtem benne, hogy utánam jönnek, én pedig a nyakukba borulhatok, és elmondhatom mennyire önző vagyok. Kiskoromban is mindig reménykedtem. Az egész életem egy reménykedés. Egy nagy reménykedés a lehetetlen után. Mert a rosszabb időkben ez tartott bennem lelket. Mikor Harry elrabolt úgy döntöttem, hogy megszökök és sohasem kerülök a karjaiba. Ehelyett most itt vagyok istentudja hány pohár itallal a szervezetemben, a karjaiban. Bár, a szökésem ellen több érv is sorakozik - kezdve onnan, hogy pénz nélkül nem jutok haza egészen addig, hogy ha elszökök az Harry életébe kerül - így is vesztesnek érzem magam.
- Ki akarom oltani a fényt, ami benned van. Magamnak akarom. - Suttogja a fülembe én pedig  ismét sóhajtok.
- Ugye nem fogsz megerőszakolni?
- Amit te is élvezel, nem számít annak, drága. Egyébként is. Sok mindent akarok tenni veled, de ez nincs köztük. - Vigyorog le rám...