Tizenharmadik fejezet - Bizonytalanság

Hello

Ez a rész nem túl hosszú, viszont szerintem elég "aranyos" (:D). Van benne Harry-Melody rész, és egy jó kis dumcsi a lányokkal. :D Remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket. Jövőhéten jön a következő! 

Hannah

      


                       BIZONYTALANSÁG

Fájdalmasan nyögök fel, ahogy az emlékeim kezdenek összerakódni a tegnap estéről. Harry könyörgő arckifejezése... érintések... csókok... a vesztesség érzése... és az a része amikor jól is éreztem magam. Próbálok megfordulni, de egy erős kéz elkap és a tulajdonosa magához ránt. Egy meztelen mellkason landolok, és észreveszem, hogy én is ugyanolyan csodálatosan meztelen vagyok mint Ő. Magamhoz igazgatom a fekete selyem anyagot, majd szúrós szemmel meredek Harryre, a férfira akié az ártatlanságom. 

- Ezt megtudnám szokni. - Kuncog, én pedig megforgatom a szemeimet. 

- Harry... ami tegnap történt... én... 

- Cseszettül jó volt, és mindketten élveztük. - Vonja meg a vállát. 

Megrázom a fejem, majd ellenőrzöm, hogy a takaró teljesen elfed-e. - Harry, ez így nincs rendben. Egyrészt alig van meg a tegnap este történéseinek a fele(!!!), ráadásul ha a főnököd rájön, végünk! 

- Szerintem nagyon is rendben van. A főnököt pedig majd elintézem én. Nincs miért aggódnod. 

- Nem. Tudod, ma reggel Harry Styles ágyában ébredtem meztelenül, félig kómásan, megalázva, az erényeimtől megfosztva! - Akadok ki, Ő pedig felkuncog. 

- Tudod, Harrynél már csak így megy. Viszont te már jóval több ideje élvezheted az ágya melegét mint bárki más. - Lép be Liam én pedig lesápadok. 

- Jézusom. - Motyogom, és a takaróval eltakarom az egész testem - fejem búbjától egészen a lábujjamig. 

- Mi a franc? - Hallom Harry ideges hangját.

- Bocs haver. De ez most sürgős. 

- Akkor felkapok valamit, és átmegyünk a másik szobába. 

- Nem, haver. Ez Melodyra is éppúgy vonatkozik mint rád. 

Érdeklődve bújok ki "rejtekhelyemről" Liamre pillantva. 

- A főnök 7 nap múlva visszajön az üzleti útjáról, és rá egy pár napra már szeretné maga mellett tudni őt. Ezért sietnetek kellene a "tananyaggal". Bár amint látom már nem sok van, a nagykönyv befejezéséig. - Vet egy érdekes pillantást ránk, majd ugyanolyan hangszínben folytatja. - A gyűrűs dolgot a hazaérkezése utáni 2 napban akarja elintézni. Nos ennyi lett volna. Majd még jelentkezem. További jó... khmm, tudod. - Kacsint, majd kilép az ajtón és elmegy.
- Jesszus... ha ez bejutott, már Martha is itt lehet. Fel kell öltöznöm. - Nyöszörgök majd ruhává igazgatom magamon a takarót.
- Állj-állj. Hallottad mit mondott, nem? Gyorsítanunk kell a tanainkon. Emlékszel mit mondtam tegnap?
Megforgatom a szemeimet, majd megrázom a fejem. Igen, elég valószínű, hogy a tegnapiból pont ez marad meg.
- Azt mondtam, hogy lazulj el, legyél hangos és kacér. Érted?
- Persze. Mehetek öltözni?
- Tudod, hogyha úgy lenne ahogy én akarnám, egész nap meztelenül kellene mászkálnod. - Nevet fel, majd elnyújtózik az ágyon.
- Ha-ha. Nagyon vicces.
- Biztos hogy nem emlékszel semmire? - Kérdezi, én pedig bólintok, majd elindulok a ruháimért...

Miután felöltöztem, hánytam egy kiadósat és beszéltem Martha-val mostanra viszonylag jól érzem magam. Leszámítva az érzést amit a Harryvel töltött éjszakám miatt érzek. Emlékszem néhány dologra, de nem az egészre, és ez rohadtul megrémít. Azt sem tudom le feküdtünk-e. Bár a lényegen nem sokat változtat. Úgy olvadtam szét Harry karjában, az ágyában, mint egy darab vaj, vagy egy tábla csokoládé. Harry pedig biztosan kurvára örül a fejének, és a következő terveit szövögeti. Vagy már nem is tervezget, mert azt hiszi most már bármikor megkaphat? Mert akkor rosszul gondolja. Egyszeri alkalom volt, részeg voltam és szeretet hiányom volt... azt hiszem. És ezt meg is mondom neki.
A könyvtárszobához érve azonnal felrántom az ajtót, ahol Harry ül a kanapén, kezében a telefonjával. Mutatóujját feltartva jelzi, hogy várjak.
- Értettem. Persze. Nem vagyok egy kezdő, rendben? Mindent kézben tartok, ahogy mindig is. Ő? - Néz rám, majd ujjaival idegesen végigszánt a haján. - Már majdnem mindent. Ma viszont ezt elintézem. Minél előbb, annál jobb nem? Rendben. Egy hét, és találkozunk. - Teszi le a telefont, majd egy mosolyt erőltet az arcára. - Mi a helyzet, bébi?
Karomat összefonom a melleim alatt, majd gyanakodva nézek rá. Ez a beszélgetés több mint furcsa volt.
- Kivel beszéltél?
- Nem érdekes. Veled akartam  beszélni. - Mondja, s közben közelebb hív magához, de én helyben maradok. - Ma szabadnapot kapsz. Gondolom lenne kedved elmenni Eleanorral és Perrievel beszélgetni náluk egy tea kíséretében?! - Mosolyog én pedig majdnem felesek a döbbenettől.
- Te ki a franc vagy? És mit csináltál Harryvel? - Kérdezem gúnyosan.
Felkuncog, majd értetlenül megrázza a fejét. Minden bizonnyal nem ilyen reakcióra számított.
- Gondoltam fáradt vagy, és már egy jó ideje csak velem vagy, biztos szükséged van egy csajos beszélgetésre.
- Ha valamit meg akarsz tudni ezzel a módszerrel, nem kell erőltetned magad. Csak meg kell kérdezned. Egyébként... ki az a Perrie?
- Ez nem egy idióta módszer az információ szerzésre, rendben? Van egy kis dolgom amit el kell intéznem, te pedig szabadnapot kaptál. Perrie Zayn új barátnője.
- Z-Zayné? - Rémülök meg a punk lány és Zayn párosára gondolva kiráz a hideg.
- Teljes ellentétek. Jól ki fogtok jönni. Még én is bírom a csajt. - Néz a szemembe komolyan, majd elmosolyodik. - És te miért jöttél? Mit akartál mondani?
Sóhajtok, és leülök a kanapéra Harry mellé. - A tegnapról akartam beszélni veled.
Harry arcán rémület fut át, majd megrázza a fejét. Lenyugtatja magát, és magabiztosan néz a szemembe. - Szerintem nincs mit megbeszélni ezen. Történt ami történt, nem tudunk rajta változtatni. És nem is akarok. - Mosolyodik el, majd kacsint egyet. Közelebb hajol, az arcomba pedig felszökik a hő. Lehunyom a szemeimet, és résnyire nyitom ajkaimat ahogy megérzem Harry perzselő leheletét az arcomon. A fülem mögé tűr egy kósza tincset, majd ajkát egy pillanatra az enyémhez érinti. A testemen izgatott hőhullám fut végig. Bizsergő ajkaim többet akarnak, így egyik kezemmel megfogom Harry tarkóját, másikkal pedig Harry ingét, és közel húzom magamhoz. Ajkunk vad csókban találkozik, s közben Ő átöleli a testem karjaival. Harry nyelvével megnyomja az alsó ajkam, bejutásért könyörögve. Sohasem akartam átlépni ezt a határt, de most a csók hevében gondolkodás nélkül engedem be. Nyelvünk legalább ugyanolyan izgalommal járja be az új területeket, mint ahogy kezeink a másik testén kalandoznak. Az érzés olyan új. Furcsa bizsergés járja be a testem és az elmém, erősebben mint az emlékeim a tegnap éjjelről. Pedig ez semmi ahhoz képest ami akkor történhetett. Kezem felcsúsztatom Harry ingének gombjaiig és könnyed mozdulatokkal bontom le róla. Bőre forró és nedves... és olyan új. Közben az ölébe húz, hogy le tudja húzni rólam az egyszerű fekete pólómat, ami felfedi a szintén fekete melltartómat. Ajkaink elválnak, és a lihegés tölti be a szobát. Furcsamód nem rémülök meg Harry kutató zöld szemeitől, és pimasz mosolyától. Karjaimmal átölelem a derekát, Ő pedig ledönt a kanapén. Felnyögök, ahogy teste enyémhez szorul, a nevét mormolom. Egy rövid csókot nyom a számra, majd apró puszikkal hinti be a felsőtestem. Eközben én a kezemet lejjebb csúsztatom izmos hátán, egészen a fenekéig. Felsóhajt, én pedig önbizalom teljesen vezetem a kezeimet tovább... az övcsatjáig. A szívem olyan erőteljesen ver, hogy félek Harry is érezheti, hiszen felmordul, és elhúzza onnan a kezem.
- Menj készülődni. Hamarosan indulnunk kell... - Mondja miközben feláll és magára kapja az ingét, majd kimegy az ajtón.
- A rohadt életbe. - Motyogom, majd visszakapom magamra a pólót. Még rosszabb a helyzet mint gondoltam...

Harrynek igaza volt. Szükségem van egy csajos dumálásra, és igazán jól megbarátkozunk Perrievel.
- Istenem, Melody! - Sóhajt Eleanor. - Én ennek igazán örülök. Ez igazán jó! - Áradozik tovább.
- Nem, El... - Rázom meg a fejem. - Szerintem ez akkor sem helyes.
- Dehogynem! Az emberek vágyakoznak egymás iránt... lefekszenek, aztán ha jó volt megteszik megint. És újra és újra... - Ecseteli, Perrie pedig lázasan bólogat.
- Hallottam olyanról aki beleesett a szexpartnerébe, de csakis kizárólag a jó teljesítménye és kinézete miatt. Még ma is házasok. - Vigyorog Perrie.
- Csak van egy kis gond. Én nem emlékszem rá, viszont Harry szerint "cseszettül" jó volt. - Motyogom, és lesütöm a szemem. - Na meg... én úgy gondoltam, hogy ezt azzal teszem meg akit szeretek... uh... gyerekes ábrándok.
- Te jó ég! Te szűz voltál? - Kerekedik ki Perrie szeme.
Zavartan bólintok, El pedig legyint. - Ez nem mindig a szerelemről szól.
- Na ne mondd nekem. Mi a helyzet Louissal? Azért jöttél össze vele mert jól tudtok... tudod...?!
- Nem, szó sincs róla. Már jártunk amikor megtörtént, de....
- Akkor nekem miért kellene elviselnem ezt? Te is szerelemmel tehetted először... akkor én miért nem? - Vágok közbe idegesen.
Perrie kortyol egyet, majd felém fordul. - Na és az ami ma reggel történt?
- Uh... - Sütöm le a szemeimet, a friss eseményekre emlékezve. - Én csak...
- Te csókoltad meg,  te kezdted a pólójával, meg minden... mi ez, ha nem egy csöppnyi szerelem? - Mutogat Eleanor.
- Egyszerűen... én... - Dadogom, ők pedig vigyorognak.
- Mond ki, hogy vonzódsz hozzá. - Mondják egyszerre.
Megvonom a vállam, majd kortyolok egyet a kólámból. - Jó. Talán vonzódom hozzá. Oké? De ez nem jelent nekem többet, mint testi vonzódás. Azt hiszem. - Morgom bizonytalanul, de olyan érzésem van mintha meghazudtolnám magam. Vannak jelek, amik arra mutatnak hogy talán...