Tizennegyedik fejezet - Féltékenység

Helo
Meg hoztam a részt és bocsánatot kérek a kései jelentkezés miatt. Ebben a részben új szereplőt (nem hosszú idejű) ismerünk meg Harry múltjából. Remélem tetszeni fog mindenkinek:) Nyugodtan írjatok, pipáljatok / Következő egy hét múlva.
Hannah

                      

                         FÉLTÉKENYSÉG

A  csajos nap után nincs másra szükségem, mint hogy lezuhanyozok és ágyba dőlök. Miután kilépek a zuhany alól pizsamába öltözöm, elpakolok magam után, majd egy pokrócba burkolózva indulok a könyvtárszobába. A kandallóban már ég a tűz, hiszen estére már lehűl az idő. Összegubózom a kandalló előtt és sokáig a pattogó tüzet nézem. A tűz lángjai között Harry arca jelenik meg. Szeme smaragdzölden fénylik, szája gúnyos mosolyra húzódik. Mellette pedig egy ismeretlen alak, alig látok belőle valamit. Az alak sötét, csak fénylő szemét és gúnyos ajkait látom. Egy vérfagyasztó kacaj hangzik fel, mire Harry arca halványodni kezd, egészen eltűnik. A sötét alak gúnyosan és vadászatra készen néz rám, s szeme villan egyet. Szívdobbanások hallatszanak, majd a sötét alak kuncogva eltűnik. A tűz kialszik én pedig a sötétben ragadok. Felállok, a pokróc leesik körülem. Körbenézek és megpróbálok a sötétben tájékozódni. Elindulok előre, de egy láthatatlan falnak ütközöm, mint egy pantomimes aki a show kedvéért egy láthatatlan dobozba ragad. Dörömbölök a láthatatlan falon, ami mögött ismét megjelenik a sötét árny. Villogó szemekkel és gúnyos vigyorral. Kiáltani akarok de a torkomon nem jön ki egy hang sem. Az árny belép a láthatatlan börtönömbe, és a másik oldalon lévő átlátszó falnak lök. Nincs időm gondolkodni, a kezemmel megpróbálom elkapni a vállát. Ujjaim áthatolnak a ruhája anyagán, ugyanúgy mint a testén. Vészjóslóan kacag fel, majd a tenyeréből egy fényes port fúj rám. Testem a fal mentén lecsúszik, és összeroskad. A szobában ismét világosság gyúl, s az árny felém tornyosul. Majd ismét sötétség ahogy szemeim lecsukódnak...

Felnyögök és ásítok egyet. Kinyitom a szemem és a könyvtárszobában találom magam.
- Jó reggelt. - Mosolyog Harry én pedig összerezzenek.
Ujjaimmal átfésülöm a hajamat, miközben közelebb jön hozzám, és leguggol elém. Kissé hátrahúzódok, majd sóhajtok. - Neked is. Uh... hány óra van?
Közelebb hajol és érzékien suttogja: - Előbb csókolj meg.
Hátrahőkölök, majd mélyet szívok a levegőből, hogy lenyugtassam vadul verő szívemet. Ismerős illat tölti be az érzékeimet, mintha nemrég éreztem volna. Előre hajolok, és Harry tarkójára csúsztatva a kezem megcsókolom. Érzem, hogy meglepődik viszont lassan visszacsókol és lehunyja a szemét. Az arcomra csúsztatja a kezét, és eltol magától. - Ezt miért kaptam? - Kérdezi kuncogva, miközben teljesen elhúzódunk egymástól.
- Azt mondtad csókoljalak meg. - Válaszolom szégyenkezve.
Felnevet majd megrázza a fejét. - Azt mondtam, hogy fél tíz.
- Nem. Biztos vagyok benne, hogy megkértél rá, hogy csókoljalak meg. Még közelebb is hajoltál.
- Valaki keveset aludt. Vagy nem jól. - Céloz arra, hogy egész éjjel a padlón aludtam.
- Nem. Te voltál. Éreztem egy illatot, és én... jesszus! Te elkábítottál valami cuccal! - Támadok rá Ő pedig megrázza a fejét. - Új a tusfürdőm. - Vonja meg a vállát.
- Akkor azt mondod hallucinálok?
- Nem zárom ki. Vagy a lányok teleültették a butus kis fejed idióta mesékkel. Talán nem kellene hagynom hogy ma is velük menj el. - Mutat a fejemre.
Figyelmen kívül hagyva a gonosz megjegyzését elmosolyodok. - Megyünk ma valahova?
- Én nem. Megint dolgom van. De ti ha minden igaz egy klubba mentek.
- Felügyelet nélkül? Wow. - Mosolyodom el.
- Hohó. Zayn és Louis kíséretében. - Na és te? - Kérdezem mellékesen.
- Megint dolgom van. De holnap már én is veletek megyek. - Vigyorog, majd feláll mellőlem.
Én is felállok, majd az ajtó felé igyekszem. - Remek, akkor eszem, és felöltözök.
Kisasszézok az ajtón majd meghallom Harry gúnyos hangját. - Jó, de aztán csókolj meg!
- Nem vicces! - Kiáltom vissza mogorván Ő pedig felnevet.

A klubban kialakult hangulatot mind a piának köszönhetjük, habár én egy kortyot nem ittam még eddig és nem is szándékozok. Szinte észbe sem kapok, már Zaynnel maradok kettesben. Eleanor és Perrie elmennek a mosdóba, Louis pedig segítőkész barátként elkíséri őket. Megpróbálok a legkevesebbet Zaynel beszélni így belekortyolok a kólámba, és hosszúra nyújtom a kortyot. Hirtelen egy lány ütődik a hátamnak, mire a kólásüveg nekikoccan a a fogamnak és majdnem rám dől a tartalma. Idegesen rátekerem a kupakot és hátrafordulok hogy láthassam a támadómat. Platina szőke hosszú haj, erős smink, hiányos öltözet.
- Zayn. - Mondja a lány gúnyos mosollyal. - Rég láttalak.
- Holly. - Int neki, én pedig meg sem lepődöm rajta, hogy ismeri. - Micsoda meglepetés. Mi újság veled?
A lány ráérősen megvonja a vállát, és felveszi flörtölős mosolyát. - Minden rendben. Veled? - Kérdezi, majd mintha csak elfelejtette volna ráérősen hozzáteszi: - Harryvel?
Zayn elvigyorodik és egy pillantást vet rám mielőtt válaszolna. - Minden rendben, kösz. Nos, Ő már túllépett rajtad, új nője van. Ha úgy két nap múlva ugyanitt leszel meg is ismerheted. Harry biztosan szívesen összeismertet titeket. Nagyon aranyos lány. Bár nem az én esetem.
Az állam majdnem leesik, a lány pedig majdnem elsüllyed szégyenében. - Alig várom. - Motyog, majd engem figyelmen kívül hagyva elmegy az asztaltól. Érdeklődve fordulok Zaynhez. - Ki volt ez?
- Holly. Harry exe. - Vonja meg a vállát vigyorogva.
- Nehéz elhinni. - Motyogom szarkazmussal átitatva a gondolataimat. - Mesélj róluk!
- Harry nem örülne neki. Így is túl sokat tudsz.
Körülnézek a klubban, mikor egy új zene indul el. A szemem megakad egy helyes fiún, majd visszanézek Zaynre. - Ahogyan annak sem, hogyha a mostani "nőjét" valaki más vinné az ágyba a te felügyeleted alatt. - Biccentek a kiszemelt srác felé.
- Blöffölsz. Nem szednéd fel. Nem tudnád. - Vigyorog fölényesen.
Magabiztos mosolyt öltök fel, és felállok az asztaltól. - Fogadunk?
Zayn várakozóan biccent, én pedig félve megindulok a srác felé. - Na jó! Mit akarsz tudni?
Hatalmas győzelmes mosollyal sétálok vissza az asztalhoz, és közelebb hajolok hozzá, hogy jobban halljam.
- Milyen kapcsolatban voltak. Mennyi ideje voltak együtt. Miért szakítottak? Csak a szokásos. - Vonom meg a vállam boldogan.
- Nos, ha jól tudom már 3-4 hónapja dugja. Hmm. Harry mindig szeretettel beszélt róla. Szoros volt a kapcsolatuk. Azelőtt egy héttel szakítottak, hogy te ide kerültél. Mikor Harry megtudta, hogy fel kell készítenie szakított vele. - Mosolyog, én pedig meglepődve nézek rá.
- Ha szerette miért szakított vele?
- Miattad. Hogy neki ne fájjon annyira.
Egy ismeretlen érzés uralkodik el rajtam. Úgy érzem szívesen kitépném a platinaszőke haját egyenként, majd eladományoznám egy paróka vállalatnak. Zayn nevetve méreget, majd oldalra dönti a fejét. Nyelvével megérinti a felső ajkát, majd gondolkozva a plafonra néz. - Csak nem féltékeny vagy?
Megvonom a vállam, majd iszok egy kortyot a kólámból. Az időt húzva iszogatom, majd szorosan rácsavarom a kupakot, és hátradőlök a széken. - Végtére is, a "nője" vagyok. Hogy ne lennék? - Veszem fel az ártatlan mosolyomat.
- A főnök nagyon melléfogott, ha ártatlant akart. - Jegyzi meg, majd bosszúsan teszi hozzá. - És mínusz pont amiért egy csöpp alkohol nélkül is ilyen vagy.
- Kösz a bókot. Oh, ugye tudod, hogy nem mentem volna el azzal a sráccal kefélni?
- Természetesen. - Biccent, majd elmosolyodik. Azt hiszem ez az első igazi mosolya ma este amit kizárólag nekem szán. - Gondban lennél ha nem így lenne.
Kérdőn nézek rá, de közben megérkeznek a lányok Louissal. Mind a hárman kuncognak, de a hangulatuk lefagy, ahogy meglátnak minket.
- Történt valami érdekes míg mi távol voltunk? - Huppan le Perrie Zayn mellé, és nyom egy puszit az arcára.
- Nem különösebben. - Válaszol mosolyogva.

Az eső elől bemenekülve lépek be a házba, és Harry egy üveg borát megtalálva lehuppanok a nappaliban lévő kanapéra. A reggeli incidens után nem kockáztatom meg a könyvtárszobát. Egy pohárba töltöm az italt majd nagyot kortyolok belőle.
- Ez kellett. - Sóhajtok a poharat a dohányzóasztalra rakva. Elmerengek azon hogy mennyit változtam a pár hétben, amit Harryvel töltöttem eddig. Szerencsétlenségemre rossz irányba változtam és jóformán egyik tervemet sem tartottam be. Úgy érzem már túl késő. Hamarosan Harry egyenesen a főnöke karmába lök, aki istentudja milyen ember. Talán olyan sötétség lengi körül mint Zaynt. Vagy kedvesség jellemzi mint Louist. (Bár ezt kétlem). De fontoskodó is lehet mint Liam. Ahogyan az is lehet, hogy Harryhez hasonló. Egy teljesen ismeretlen személyiséget rejtő férfi is lehet. Vékony, pocakos, sötét vagy világos hajú, helyes vagy csúnya, egyben biztos vagyok. A velejéig romlott. Hiszen ki lehet olyan ember aki úgy szerez magának valakit, hogy elraboltatja, megváltoztatja az életét és dolgokra kényszeríti? Na és a barátai? A saját beosztottjaiként kezeli őket. Halálosan komoly feltételeket szab. Például: ha a szökésem nem kerülne egy ember életébe, már rég nem lennék itt. Árkon-bokron túl lennék még ha egyedül is lennék, pénz nélkül és minden nélkül. De nem. Itt vagyok félig becsípve, valószínűleg kipirosodott arccal egyedül, ezer meg ezer lehetőséggel, hogy elszökjek. De mit érne a szabadságom, ha egy életbe kerülne? Halálomig üldözne a bűntudat, mert úgy érezném miattam történt. Ismét kortyolok egyet a borból, majd hagyom a könnyeimet, hogy utat törjenek. Ismerős érzés tör rám, mikor Harry „leckéire” gondolok. Az életemet végigkísérő megfelelésvágy. Az örökös igyekezet, hogy megfeleljek. Gyerekkoromban a szüleimnek, majd a magamnak való, és most Harrynek. Állandóan meg kell birkóznom azzal, hogy elég jó legyek a világnak. Mert be kell látnom akármit is teszek, azt azért teszem, hogy megfeleljek valaminek vagy valakinek. Erről szól az életem. A kézfejemmel megtörlöm a szemem, majd mély levegőt veszek és felállok. A bort visszateszem a helyére, a poharat pedig elmosogatás után a szekrénybe teszem.

- Szükségem van egy forró zuhanyra... - Suttogom magamnak fáradtan.